Média vámpírok – „a Kálmán Olga”

Nehéz dolga van annak, aki a naponta az Atv megnevezésű televízió-csatornán önnön dicsfényében tündöklő média cápa életrajzát szeretné összeállítani az internet vagy egyéb sajtótermékek segítségével. Tény, hogy az „Árokásó” blog érintőlegesen sem foglalkozik személyével.

Kálmán Olga megosztó személyiség, egy baloldali személyiség, egy kommunista r@b@nc, liberális k@rv@, egy sajtó-vamp, egy baloldal kegyenc, a hitgyülis szemérmetlen – csak hogy a leggyakrabban felbukkanó és mások tömörnek szánt megjegyzéseit idézzük a vulgaritás elutasításával egyetemben.

A források abban sem egyeznek meg, hogy egyáltalán hol született. Mert a Népszabadság, aminek hinnünk kell(ene) – már csak neveltetésünkből adódóan is – egyértelműen azt mondja, hogy Budapesten látta meg a napvilágot. A Vas Népe viszont arról tájékoztat, hogy Monoron, 1968. február 23-án – nem a „kártyás” Monokon, mint azt ismét mások mondják (vagy elírták). Ezek szerint 42 éves, múlt. Ebből csak az következik, hogy életnagyságú bronz lovas szobrára mindenképpen várnunk kell – még egy darabig.

Bár több rajongója akad, akik legszívesebben már gyűjtenék rá a bronzot, de ismét mások a „Börtönbe Top-50” éllovasaként látnák, úgy is, mint született gyűlölet-fokozót.

Rajongjunk érte mi is egy kicsit, mint oly’ sokan e vadregényes hazában. Képzeljük el, hogy szeretjük őt, az objektivitás szándéka vezet minket és ismerjük meg rajongásunk tárgyát; amolyan enyhén bulvárosan.

Először is Kálmán Olga egy nő. Ez abból is látszódik, hogy szült két gyermeket. A nagyobbat - aki 21 körüli - Lucának hívják, a kisebbiket Marcinak (Márton?), aki két év körüli.
Szereti („imádja”) Krétát. Fél a kábítószerektől. Kedveli a labdarúgást. Nem találkozott még örömlányokkal. Kedvenc könyve „A Mester és Margarita”. Rendszeresen fut, konditerembe jár. Kedveli a vígjátékokat. Szeret főzni (még főzős-kozmálós-szerencsétlenkedős műsorban nem láttuk). Szereti a robogókat és a quad-okat [All Terrain Vehicle – ATV – magyarul: Minden Terepre Jármű]. Hisz Istenben [lapzártáig nem érkezett hír róla, hogy Isten hisz-e benne]. Nem vallja be – inkább megkerüli a kérdést – de szépnek tartja magát. Boldog szeretne lenni (azaz: nem az). Zárkózott, őrzi intim élete titkait. Kérdésre szeret kérdéssel válaszolni. Nem hisz az internetes párkeresésben. Van egy weimari vizslája. Nem hiszi, hogy jó megoldás a kettős állampolgárság; illetve azt mondja, hogy „egyeztetni” kellett volna előtte „velük”, „minél szélesebb körben”. Bla, bla, bla.

Bocsánat – elfelejtettem – van egy férje is, András, aki az Atv-ben dolgozik vele együtt, más források szerint az MTV-ben. Hitgyülis? Nem tudom, jobban mondva: én nem hiszem. Ha minden átévés az lenne, hát elég furcsán nézne ki mondjuk egy Bauer, egy Dézsi vagy egy Vicsek úr, esetleg a lassú beszédéről országos hírűvé vált Kurucz Péter, ahogy a hit csarnokban csápolnak vagy extázisukban leesnek a székről.

Már sok mindent megtudtunk, de azt még mindig nem, hogy ki is Kálmán Olga? Miből lett ez a cserebogár?
Érdeme, hogy születése után nem is sokára csecsemő, majd gyerek lett, hogy ismét később kiérdemelje előbb a kis-kamasz, majd a nagy-kamasz titulust. Művészi hajlamok vagy ferde-hajlamok izzították hamvas lelkét; még gitározni is tanult. Mint afféle jól képzett kezdő exhibicionistát megérintette a deszkák varázsa, és elragadtatott. Na, nem a hetedik mennyországba, hanem a gimnázium diákszínpadán való szereplésre. Érettségi után így – természetesen – irány a Színművészeti. Tehetségéről a kőszívű ítészek már nem voltak ennyire meggyőződve, ezért már az első rostán kiesett. Mindez 1986-ban történhetett.

Hogy hányszor felvételizett (még) – mint egy önmagában a végtelenségig bízó művész-lélek – erről nincs adatunk; de mint ebben az időben történni szokott – valószínűleg – azt mondhatták neki a felmenői, hogy „Olgi, valamilyen iskolát el kell végezned!” Így történhetett, hogy a szombathelyi tanárképző magyar-népművelés szakára keveredett.
Ezt a szakpárt becézték úgy ebben a korszakban, hogy: „büfé szak” vagy ismét más források szerint: „kerékpártároló-ruhatár szak”.

Hogy itt mikor végzett vagy, hogy hányszor ismételt félévet, erről ismét nincs adat. Mindenesetre már igen korán a televízió (az az egy) szombathelyi regionális (nyugat-dunántúli) stúdiójában tűnik fel kimagaslón csillogó tehetségével, gazdagítandó a hazai közéletet.

Az általa terjesztett legenda szerint, egy, a kezdők szerencsétlenkedéseitől kínos vidéki körkapcsolás után – ahol állítólag csak ő találta fel magát – került a Szabadság-térre.
Azt is terjesztik róla, hogy egy bizonyos konkrét anyaga tetszett volna meg az MTV Híradó akkori főszerkesztőjének annyira, hogy azonnal rájött, Olgica nélkül a magyar televíziózás fabatkát sem ér. Kár, hogy ezt az anyagot nem láthatjuk, mint a mai, az országos népszerűséget megalapozó matériát.

Tegyük azért hozzá rögtön, hogy éppen ez az az időszak az MTV és a magyar sajtó, rádiózás történetében, amikor a „nagyok” nemzedékének utolsó mohikánjai – a „kis-nagyok” – is dühösen, csapdosva, káromkodva, átkozódva – természetesen az átlagnéző, hallgató számára kimondhatatlan összegekért – elhagyják a bolsevista ideológia utolsó mentsvárát, a bevehetetlennek tűnő bástyát. De, nehogy azt gondoljuk, hogy attól a szakmai etikai szemponttól áthatva, szociálisan – szocialistán – gondolkodva döntöttek így, hogy jöhessenek az újak (annyira azért nem voltak közösség-érzékenyek – inkább a kolosszális pénzek még kolosszálisabb pénzre cserélésére voltak figyelemmel). S azt se felejtsük el, hogy a gerontológia tudománya is önkéntelenül a mindenkori „változás” mellett szokott lenni. Hiszen az új nézetek (és így az új emberek is) soha nem úgy győzedelmeskednek, hogy a régi nézeteket vallók belátják korábbi tévedésüket, hanem hogy a régi nézeteket vallók kihalnak – mármint Newton megfogalmazása szellemében. S jött is nekünk sok-sok, apró-pici kálmánolga. Hogy nézhessük, csodálhassuk őket, rajonghassunk értük, és később nyom nélkül elfelejtsük többségüket.

A legenda szerint 1999-ben költözött „csak” Budapestre (valahová a HÉV közelébe, családi házba), tehát addig Szombathelyen lakott, s így ingázni volt kénytelen még évekig.
6 éven át szerkesztette és vezette Szombathelyen a körzeti híradókat, a politikai, gazdasági és magazinműsorokat, amivel párhuzamosan heti 3 napot Budapesten dolgozott, mint a „nagy” Híradó műsorvezetője, szerkesztő-riportere.

Ebből a legenda előkészítő információ-morzsából a szenvedő, a fáradalmakat, megpróbáltatásokat is jól viselő Kálmán Olga képe tapintható ki, kegyesen; és a média-személyiség kreálásának gyanújával agyunk egy elrejtett szegletében.

1998-ban a valaha szebb napokat látott, s később könnycseppek hullatása nélkül kimúlt Hét című műsort vezette. 1999-ben a Szabadság tér című reggeli műsor szerkesztő-műsorvezetője emellett több műsor (pl. Objektív) riportere, de készít dokumentumfilm zsengéket.

Rádiózott is, egyebek mellett egyik alapítója, műsorvezetője volt a 2000 őszén indult az InfoRádiónak.
De megfordul a Rádió Bridge-ben is, hogy a Németh Sándor hites ön-pápa tévéjéhez kerülhessen, ahol híres-hírhedt és mára a baloldal egyoldalú megszólalási lehetőségének műsorává tett (általa is azzá tett) „Egyenes Beszéd” című magazinműsort vezeti. (Ami, valljuk be: sem nem egyenes, sem nem beszéd; ha csak a megszólalók kötődéseinek arányát és alanyai, köztük a riporter-műsorvezető nyelvi leleményeit tekintjük. Inkább csak amolyan politikai bulvár, „magazinocska”, átévés heti-hetes.)

Bár korai felvételein kiválóan hallható beszédhibája, nem is csekély selypítéssel vegyes pöszesége, amit öregebb korára – a mellékelt ábra tanúsága szerint – valamennyire sikerült „kinőnie”. (Vagy csak új fogsort kapott.) De ebből is csupán az következik, hogy Magyarország olyan ország, ahol a vakok festhetnek, a süketek zenét szerezhetnek, az analfabéták regényt írhatnak, a kirúgott kispapok szektát és televíziót alapíthatnak; és ezeket még érdemként is tálalhatják – már ha ezt így kívánják egyes média-korifeusok.

Nevezzük nevén: baloldali sajtómunkás lett, bár ő ezt mindig tagadta, és azzal szokása magát áltatni, hogy egyaránt kap baloldali és jobboldali dicsérő és szidalmazó leveleket, amik létéből tudhatja, hogy jó úton jár. „Ugyanúgy kapok a fejemre egy jobboldali érzelmű nézőtől, mint egy baloldalitól. … Úgyhogy nyugodtan alszom.” – mondja ő.

Azt viszont nem mondja, hogy ha ez az általa „politikai középnek” beállítani szeretett nézőpont lenne rá nézve igaz, hogyan fordulhat elő, hogy kizárólag balos „értékrendet” (vagy azok hiányát) kifejező díjai vannak.

A teljesség igénye nélkül: Bossányi Katalin Emlék díj (2007, 2009), Story magazin Legjobb televíziós személyiség díja (2007), Story Ötcsillag Média személyiség (2007), MSZOSZ-díj (2008), Kamera Hungária díj (2008), Antirasszista díj (2009, 2010), Szabad Sajtó-díj (2010), az Év parlamenti újságírója (2010). De mindegy is hány díja van, nem nyomoztunk több után, minden bizonnyal megkapta a Kiváló Úttörő díjat is, azt viszont már nem hisszük, hogy a Puskás Ferenc díjat vagy a postautalvány díját megkapta volna. De ami furcsább, hogy a díj-eső 2007-ben kezd el nála hullani.

Mindezek, a kosárral az ölébe hordott díjak kazlainak ellenére azt mondom, Kálmán Olga egy ideológiai azonosságzavarral küzdő posztbaloldali, kriptokommunista agitátor stílusában „alkotó” újságíró.
Alkot? Igen, ha Horváth Ede vagy Pióker Ignác is „alkottak” és megszolgálták volna a maguk Kossuth-díjait.
S bár a Kossuth-díj éppen az ilyeneknek lett kitalálva, azért azon mégis csak van csodálkozni valónk, ezért hangosan fel is tesszük a kérdést, Gyurcsánynak és sleppjének címezve azt: miért nem kapta meg 2002 óta Kálmán Olga a Kossuth-díjat, de még csak az Október 23-a emlékérmet sem?

Mert ő bizony rászolgált. Hiszen tudnivaló, október 23-án nem csak az „ellenforradalmárok”, hanem a pártkatonák is az utcán voltak. Ki-ki a maga gépkarabélyával. Bár nem mindenki vált még ettől „hőssé”. De ez egy másik történet.

Ugyan nekem nem fáj, hogy Kálmán Olga semmiféle tényeket nem tár fel semelyik műsorában, suttogott pletykákat fogad el tényekként, vádol („J’accuse…!”) és nem is titkoltan „kontrázik” a magát baloldalinak füllentő, a multimillárdosok által vezetett párt rosszul hangolt, dilettáns rajkózenekarának.

Kálmán Olga az SzDSZ halálának és az MSzP agóniájának szinonimája. Ezek leképezése, jelképe és megtestesülése. Kálmán Olga az egy személybe gyúrt női Gyurcsány-Kóka testvérpár, enyhén pikáns lendvaiildikóval fűszerezve.

Föl kellett fognom azt, hogy attól valaki még nem tévés személyiség, hogy megírja a kis napi híranyagokhoz a felkonferálandó szöveget, és okosan, ügyesen elmondja. Hanem attól, hogy a stúdióban ott ül veled szemben egy ember, és azzal úgy tudsz beszélgetni, hogy az mások számára is érdekes.” – Igen! Kálmán Olga érdekes. Mint ahogy egy tömeges menza-mérgezés is lehet „érdekes”. Amolyan bulvárosan érdekes – de érték nélkülien érdekes.

Valóban szélsőjobboldali a Jobbik? A szélsőbalról tekintve mindenképpen az. És?

Jellemző epizódja elfogulatlansága hazug mítoszának, hogy 2007-ben, Demcsák Zsuzsa előtt őt kérték fel a Gyurcsány-kormány szóvivőjének. És a gyurcsányok az „elfogulatlanokat” szokták fölkérni szóvivőnek, sőt: a függetlenek, a közép-lovagjait szokták legjobban fölkérni.

Félreértés ne legyen! E sorok írója mindenkit szeretek, még talán tisztel is, aki megtalálja a saját helyét, és ott jól érzi magát, ha ezt erkölcsi alapállással teszi. Az exhibicionizmus nagy hajtóerő – elismerjük – ám azt minden morális alapvetés feladásával (ha egyáltalán voltak ilyenek korábban) nem szabad soha kiélni. Arról nem is beszélve, hogy a magamutogatási vágyat nem csak a kamerák előtt lehet kielégíteni; mint ahogyan pénzt keresni is lehet számtalan módon; nem okvetlenül szükséges az „éhezőnek” betörnie. Mármint a becsületes munka föltalálása óta.
Ahogy egy azóta szintén eltűnt média-celeb szokta igen csak gyakran, saját magát idézve mondani: „Nem muszáj mindenkinek újságírónak lenni - kell újság kihordó is.”

Magyarország a végórái felé halad. Ezért jelenhettek meg a médiában a hozzá hasonló humorérzék nélküliek és megkeseredett, a feltehető magánéleti gondjaik miatt vitriolos kedvű személyiségek.

Pokorni 10-ből 9 pontot nyert megjelenése

Nem szoktunk ilyet tenni, de most mégis idézzük az Indexet, „sajátos” stílusuktól elhatárolódva, de kritikájukkal egyetértve:
„Olga keskeny ajkai mögül könyörtelenül sorjáznak a kérdések. A riportalany riposztozna, de Olgika kezében suhan az ostor, a riposztozni készülő alany összerezzen, arca előtt 10 centire a csattanás téríti jobb belátásra: Olgának igaza van. Olgának mindig igaza van. Még akkor is, ha olyanokat kérdez, ami alig üti meg egy többszörösen retardált, a nyolcadik elemit abszolválni sokadszorra is képtelen igazi hülye szintjét. Olga támad, Olga tromfol, Olga beszél, Olga gesztikulál, Olga az archetipikus okos nő ideájával látszik azonosulni. A valóság és az óhajtott modell között azonban a szakadék minden kérdéssel egyre csak bővül. A hallgató/tévénéző egy idő után nem érti, hogy Olgika véletlenül keveredett ide, vagy csak rosszul adták meg neki a domina-klub címét. Mert kérdései laposak, tendenciózusak, egy irányban firtatók, következetlenek, helyenként értelmetlenek és buták. Olga megnyilvánulásainak egyetlen konzekvensen megvillanó közös többszöröse: az erőszak. Kedves Olga. Ez jól állna neked egy belvárosi masszázsszalon mazochistákra szakosodott szekciójában, de az ATV stúdiójában Orbántól kérdezve sajnos felér egy újságírói bukással.”

Mikola, amikor öntudatosan „leverte, mint vak a poharat”.

Aki a média színvonalát féltené Olgától, őket megnyugtatnánk, vannak olyan pontok, ahonnan már nincs visszatérés. És ő ezt a pontot már régen elérte. Díjai is ezt bizonyítják. Kálmán Olga az Atv-vel és az átévés stílus elfogadásával önmaga írta ki maga-magát és még régen a magyar sajtó prominensei sorából.
Mert, lehetséges egy darabig jól élni ebből a láthatóan általa is kedvelt munkából, de nem fog újságíróként nyugdíjba menni. Azonban nem azért, mert a Domina Club nem ad majd elegendő szolgálati időt, hanem azért, mert aki le akarja tagadni, hogy létezik a sajátján túl más, esetleg más értelmes vélemény is, az így jár: kiírja magát az értéket képző, értéket képviselő sajtóból – minden díjai ellenére is.

A botrány a politika velejárója, segédeszköze, de vélt vagy valós igazságunkat így is lehet hirdetni:

Egy utcai akció 2009-ből. Vamp? Nem hiszem.

Lehet várni, hogy a sajtó, a televízió megjavuljon – valamilyen varázspálca ütésére, de a csodavárás vagy a csak a pénzt istenítő, bulvárosodott hírközlés bámulása helyett figyeljünk inkább lelkes, tehetséges és értéket közvetíteni akaró valódi személyiségeinkre; akik, az sem baj, (sőt!) ha nemzeti elkötelezettségű, valódi magyar értékeket vallanak.

(Chubakka - Szent Korona Rádió)

Comments

#1

Hétfőn este 6-kor a Kossuth téren a politikai foglyokért tüntetünk.
Az utólsó vedeo :
http://www.youtube.com/watch?v=qGtx45Mi_2Q&feature=player_embedded

#2

Hát k***a jó ez cikk! Smiling

Hogy mekkora egy f*sz ez a Kálmán BALga! Te jószagú!

#3

Ebből a nőnek látszó démonból szó szerint süt az gyűlölet. Ilyen fokú magyarfóbiáról tanúbizonyságot tévő riporterek, még az utálat-tévékben is ritkaságnak számítanak.
Ifjúkori sikertelenségének pszichés következményei vezethettek ehhez a torz személyiséghez, melyek a megfelelő táptalajban méginkább eldeformálódhattak.
Az ilyen embernek pokol az élete. Bizony kedves Olga, te sohasem lehetsz boldog! Életed egy vakvágány, amelyen minél tovább haladsz előre, annál inkább lesz kárhozattal teli. A benned lakozó gonosz előbb-utóbb felőröl és jó eséllyel fogod elveszíteni a józan ítélő képességed. A sztorid vége pedig: skrizofén kirohanások, megvetés, szánalom. Zavaros megnyilvánulásaidban, már most jól körvonalazódnak mindezek előjelei. Sajnos, nem hiszünk a gyógyulásodban, mert már túlzottan előrehaladtál a romlás, pusztulás útján! Bár semmi sem visszafordíthatatlan és javíthatatlan, de rád már kár pazarolni az energiát!
Aki ennyire gyűlöli a MAGYAR hont, népet, kultúrát, annak semmi keresnivalója nincs ebben az országban!
Ha eljön az ideje, meg kell vonni az ilyenektől a magyar állampolgárságot és ki kell tessékelni őket az országból.
Olga! Szégyelld magad!

a saját érdekemben is elolvastam és elfogadtam a a weboldal felhasználási feltételeit

Vekeri Fesztivál 2012!

On Air

<<<Zene>>>

18:30–21:00
Zene a tiszta magyar hangon.
(Zene)
Most hallható:

Következik Több mai műsor | Több heti műsor

Radics Béla emlékóra

21:00–22:00

<<<Zene>>>

22:00–0:00

Programajánló

    Hozzászólások

    User login

    Poll

    Szent Korona Rádió hírlevél

    Iratkozz fel hírlevelünkre!