Az Utolsó Szamuráj - Exkluzív riport Fujioka Hiroshi színésszel

A japán szamuráj szó katona-kasztot – s egyben annak tagjait – jellenti, amely a középkori Japánban a Héan korszakban (10. sz.) alakult.

Egyazon korban született a katonai uralkodó intézménye, a sógunátus is. Ebben a rendszerben a császár volt “legfelül”, őt követték a daimyok (földesurak), majd a sógun, a szamurájok, a parasztság, a kézművesek, a sor alján pedig a kereskedők.

Ezekben az időben a fegyverviselés a nemesek és a szamurájok kiváltsága volt. Tiltott fegyvertartásért az alsóbb kasztok tagjait azonnal lefejezték.

A szamurájok iskolákban és dódzsókban szerezték meg harci tudományukat, amely fegyverforgatásból és háborús taktikából állott. A zsoldjukat e tudományuk függvényében kapták gazdáiktól.
A sógunok gyakran hadban álltak a császárral, vagy a feltörekvő nemesekkel, akik viszont egymás között is háborúztak a hatalomért és a területért. A csatavesztes a területeit is elveszítette. A harcokban a szamurájok alkották a katonaságot, de ők védték a távoli városokba utazó gazdagok karavánjait a martalócoktól és a róninoktól, vagyis a rablóvá süllyedt gazdátlan szamurájoktól is. Így azután a kiváltságos, büszke katonaélet nem járt életbiztosítással az ingatag közállapotú Japánban.

A romantikus szamurájtörténetek a japán filmgyártás kimeríthetetlen tématárává váltak. Ezekben a főhős bátor, nemes, igazságos, hűséges és önfeláldozó. Kiváló színészek alakításaival váltak halhatatlanná az elhunyt Mifune Toshiro, és Yorozya Kinnoske tolmácsolásában. Korunk legnagyobb szamurájszínésze Fujioka Hiroshi, akit Utolsó Szamurájként is emlegetnek.

Tizenöt évvel ezelőtt személyesen is megismerkedhettem a legendás szinész-harcművésszel. Tokióban, egyazon színpadon tartottunk bemutatót. Az ő mutatványa volt az est attrakciója.
A sötét színpadon egyetlen reflektor világította meg a sarkán ülő, gondolataiba mélyedt szamurájt. Fejét előre hajtotta, keze a padlón pihenő kardján. Az egyre fokozódó zenében a narrátor a hős lelkében dúló heves érzelmekről beszélt. A nézőket szinte megbénította a levegőből áramló feszültség. A szamuráj hirtelen a kardjához kapott, néhány másodpercre megmerevedett, s ami ezt követte, szinte pár villanásig tartott. A felugró alak a kardrántás mozdulatával átvágott egy bambuszköteget, visszamozdulattal átszelt egy újabbat, majd jobbra-balra fonákvágásokkal lenyeste azok csonkjait. Ezután egy izomszakasztó fordulattal pillangóvágással felaprította a mögötte lévő kötegeket. Még hullt a kaszabolás forgácsa, szállt a por, el sem ült érces kiáltásinak visszhangja, amikor a kardja egy végső suhintással visszakerült a hüvelybe. A hirtelen beállt csöndben ott állt mellére szorított kézzel, meghajolva, döbbenetre bűvölve a közönséget. A késve felhangzó tapsviharban olyan hirtelen tűnt el, hogy csak a levegőben szálló por és a vibráló feszültség jelezte a pillanatokkal előbbi ottlétét.

Az eltelt években összebarátkoztunk a kedves, barátságos acélemberrel. Utazgatók lévén a világ különböző pontjairól telefonálunk egymásnak. Ismerem a filmjeit, és azt is tudom, hogy nem csak színésznek, de embernek is kiváló. Egyszer hajszál híján sikerült meghívatnom Magyarországra, de hát valamit tervezni és megvalósítani nem ugyanaz. Elmaradt bemutatkozása helyére szántam e megkésett interjút.

- Mester, az első bemutatója felidézte egy tv reklám képét. Átlátszó selyemkendő lebegve esik a mozdulatlan szamurájkard élére, és a pehelysúlya elegendő ahhoz, hogy a borotvaéles penge kettészelje. Mondja, igazak a szamurájkardról szóló legendák?

- Biztosan tudom, hogy a japán szamurájkard a világ legélesebb fegyvere, de azt kétlem, hogy a ráeső selyemsálat kettévágná. A TV reklámban valamilyen filmes trükköt használtak a fegyver élének magasztalására. Még a legjobb kardkovács remekművével is mindenképp szükséges egy vágómozdulat ahhoz, hogy valamit kettészeljünk. Hmmm… Sajnálom, ha ezzel csalódást okoztam.

- Van-e az Ön kardjának története?

- Több kardom is van, és mindegyik saját történettel. Az egyiké különösen kedves számomra, mivel ez a fegyver az őseimé volt. Többszáz éves, a markolatára családunk jelképeit vésték. Az elődeim ezzel vágták az ellenséget a háborúkban. Generációk viselték, ezzel védték magukat, és a családi vérvonalunkat. Ha a kezemben tartom, mindig érzem a belőle áradó hatalmas erőt.

- Mennyire éles a kardja? Megvágott esetleg vele valakit?

- Lehet, hogy ismét csalódást okozok, de élő embert még soha nem vágtam meg. Ezerszámra aprítottam viszont bambusz – és fakötegeket. Ez egy speciális kiképzésű kard, amivel vasköteget is átvágtam már.

- Árulja el, hogyan indult Fujioka Hiroshi életútja?

- Shikoku szigeten, Ehime megyében születtem 1946. február 19-én. Apám, Kiichi a rendőrségnél judót oktatott. Anyám, Mikiko pedig, aki teaszertartást és ikebanát tanított, nagyon sokoldalú asszony volt. Japán pengetős hangszereket, samisent és kotont is tanított, gyönyörűen hímzett és kiválóan főzött. Apámmal jól kiegészítették egymást.

- Kitől tanulta Ön a harcművészetek tudományát?

- Apám a harcművészetek mestereként ismerője volt az emberölés minden fajtájának. Tanította a kardvágást, a kendót, a késdobást, de ismert olyan öléstechnikákat is, amelyeket tilos tanítani.

- Önnel azért mégis megismertette …

- A hagyományok jegyében elsőszülött fiúként a bátyám érdemesült volna arra, hogy apám nyomdokaiba lépjen. Ma sem tudom az okát, hogy apám – szakítva a hagyományokkal – miért inkább engem avatott a titkaiba.

A tanításom – vagy inkább “kiképzésem” meglehetősen szigorú körülmények között zajlott. A japán harcművészeteket tatamis, vagy fapadlós dódzsó-ban szokás oktatni. Mivel a japán harcművészeteket mezítláb gyakoroljuk, esések közben még így is sok sajgó sérülést lehet szerezni. Engem viszont homok- vagy kőpadlós templomokban, meg templomudvarokon tanított apám. Azt hajtogatta, nagy vagyont hagy rám azzal, hogy megtanít az élet művészetére és védelmére.

- Édesanyja ellenezte-e az apja drákói szigorát?

- Az apám minden bizonnyal szigorú ember volt, de a szigorúsága tele volt szeretettel. Anyám megértette apámat, és soha nem tett ellene. Egyik alkalommal nagyon keményen rendreutasított. Ha megengedi, elmesélem ezt:

Kiskoromban az idősebb gyerekek mindig bántottak. Én megpróbáltam visszatartani a keserűségemet és a mérgemet, de egyszer, amikor nagyon megsértették a büszkeségemet, a harci tudásomat bevetve, megverekedtem velük. Ekkor az egyik fiú súlyosan megsérült. Amikor anyám ezt megtudta, nagyon dühös lett rám: ” Nem tudok az őseink szemébe nézni. Szégyenbe hoztál bennünket. Ha még egyszer ilyet teszel, megöllek és megölöm magamat is”! El akartam mondani neki, miért kényszerültem erőszakra, de amint szóra nyitottam volna a számat, így szólt: “A nem, az NEM! Nincs kivétel”! Hangja nagyon nyugodtnak tűnt. Először döbbenten álltam, azután rájöttem a helyzet komolyságára. Tiszta szívből bocsánatot kértem, anyám pedig megparancsolta, hogy menjek el az őseim sírjához, tőlük is kérjek bocsánatot, és esküdjek meg: soha többé nem használom a harcművészetet indulatból. Azóta megértettem milyen borzasztó, ha a harc- és ölés tudományát helytelenül használják. Ez után olyan módszereket kerestem, amelyekkel erőszak nélkül győzhetek.

- Mit jelent ez a tudomány egy japán számára?

- Manapság a harcművészetre is sportként tekintenek. Számunkra viszont nem sport, hanem ÉLETÚT. Legtöbbnek ezért van a nevében a do vagyis az út. (Kendo, judo, aikido, iaido, stb.) Ha ezeket helytelenül használjuk, akkor megsebesíthetünk, esetleg meg is ölhetünk másokat. Nálunk Japánban van egy mondás: Nem lesz bizonytalanság a szívedben, ha képes vagy önellenőrzésre. A szamuráj törődik a legyőzöttekkel, és soha nem felejt el megbocsátani. Remélem, a japánok a szívükben tartják még ezeket a szavakat.

- A filmjeiben sokféle jármű vezetése közben láttuk már. Mondják, hogy vezet földön, vízen, víz alatt és levegőben. Mi igaz ebből?

- Van jogosítványom auto- és nagymotor vezetésére, meg különleges járműre. Sőt, pilótavizsgám meg búvárengedélyem is van.

- Térjünk vissza a színészethez. Miképp lett Fujioka Hiroshiból ismert sztár?

- 1970-ben sikeresen felvételiztem a Kamen Rider tv sorozathoz. Ez a fiatalok körében nagyon népszerű volt az “akrobatikus” mutatványok miatt. Sokat verekedtünk, nagyokat ugrottunk és zuhantunk. Talán nem csak a filmben voltunk “supermanek” hanem egy kicsit a valóságban is, hiszen ezeket a veszélyes mutatványokat mi magunk végeztük kaszkadőr nélkül. Meglehet ezért is lettünk annyira népszerűek, főleg a fiatalok körében. Az én nevemet is hamar megtanulták.

- Meddig kísérte a színész-szerencse?

- Egészen a tizedik rész forgatásáig. Akkor hatalmasat estem a nagymotorral, és szilánkokra tört a sípcsontom. Nagyon el voltam keseredve, azt hittem, befellegzett a színészi pályafutásomnak. Mások is arra tippeltek. Hat hónapig lábadoztam, aztán visszatértem. A bal lábamban viszont még mindig hordok néhány fémszegecset.

- Ez után kezdett történelmi filmekben is szerepelni. Mit tart legfőbb sikerének?

- Azt, hogy szerencsémre mindig pozitív hőst alakítok. Persze, az elismerésért meg kell küzdeni. 1984-ben Hollyvood-ban az SF swold-de kiru című filmet forgattuk. Az amerikai színészkollégák éreztették, hogy nem sokra tartják a szamurájokat, hiszen ölni – úgymond – akárki tud. Gúnyolódtak rajtam, sőt, az egyikük heccből csak “Hey, Jap”-nak szólított. De engem nem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam. Számomra a szamurájvilág lelki elhivatottság.

Azt is sikeremnek könyvelem el, hogy prominens történelmi személyiségek megjelenítését bízták rám. Én játszottam a legjelentősebb sógunt, Oda Nobunagát, az új társadalmi rendet kikényszerítő Sakamoto Ryomát, vagy a Kölykét védő farkas c. folytatásos szamurájsorozatban Yagu Jube-t.

- Sokoldalú embernek tartják. Hány arca van Fujioka Hiroshinak?

- Elsősorban színész vagyok, és filmezek. Másodsorban a harcművészet mestereként egy kihalófélben lévő kultúrát próbálok megmenteni. Harmadsorban pedig a bemutatóimmal önkéntesként járom a világot. Több mint tíz nehéz helyzetű országot felkerestem már, többek között a háború sújtotta Koszovót is.

- Néhány éve expedíciót vezetett az őserdőbe. Nem volt az túl veszélyes?

- A dzsungel hemzsegett a ragadozóktól, mérges kígyóktól és rovaroktól. Néha félelmetes hangokat hallottunk. Minden pillanatban történt valami. Nappal is veszélyes volt, de éjszaka még inkább, mert a sátorban sebezhetőbbek voltunk. Az expedícióm egyik tagját megmarta egy mérges skorpió, egy másik maláriát kapott, a harmadik pedig magas lázzal két napig önkívületbe esett. Vezetőként én feleltem az életükért, sőt a tv forgatócsoport biztonságáért is. Ez mellett még a filmezés sikerére is koncentrálnom kellett. Mindig éreztem, hogy a halál ott leselkedik mellettünk, de őket élve kellett visszahoznom, ezért egész idő alatt feszült voltam.

- Történt valami tragikus Önnel is?

- Semmi tragikus, inkább egy kicsit komikus. Bementem a városba vásárolni. Ahogy az előbb mondtam, nagyon felizgattak az expedíció során reánk leselkedő veszélyek. Sajnos, a bevásárlóközpontba is magammal vittem a feszültséget. Mire észbe kaptam, már több biztonsági őr a nyomomban volt. Megfélemlítette őket az atmoszféra, amit magam körül keltettem. Veszélyes bűnözőnek véltek és körbevettek. Amint ráeszméltem a szituációra, megnyugtattam magamat, rámosolyogtam az egyik biztonsági őrre és lecsökkentettem az általam keltett feszültséget. Rövidesen ők is megnyugodtak, és a bevásárlóközpontba visszatért a régi békés hangulat.

Ha Japánban vagyok, tudom, mikor legyek feszült és mikor lehetek nyugodt, így tudat alatt is tudom alakítani magam körül az atmoszférát. Az expedíciókon viszont a külső körülmények miatt olyan feszült vagyok, mint egy csatatéren. Ez után az incidens után jobban figyelek önmagamra. Rájöttem, van még mit tanulnom.

- Mivel foglalkozik most, és mire készül a közeljövőben?

- Eddig hét könyvet írtam a szamurájbecsületről, a fiataloknak szóló intelmekről és a saját filmjeim forgatásáról. Ez évben adtam ki a nyolcadikat, a Bushido nyumon-t, vagyis a Szamurájbecsület iskoláját.

Mindig úton vagyok, hogy a szamuráj szellemet átadjam másoknak. A jövőben egy igazi szamurájfilmet szeretnék forgatni. Nemcsak a szamurájok életét akarom bemutatni, de azt is, hogy a személy milyen küldetéssel született, milyen okból, és hová tart.

Rövidesen lesz néhány meglepetésem, amit előre nem szeretnék elárulni.

- Milyen benyomása van Magyarországról?

- Sajnos, még soha nem jártam ott. Tudom, hogy Magyarország a kultúra és a tudomány bölcsője. Számtalan találmányt köszönhetünk a magyaroknak. Gyönyörű épületeik vannak, gazdag a zeneviláguk, kiválóak a színészeik, a magyar történelmi filmek pedig remekművek. Különösen a lovasjelenetek tetszenek, mert a filmjeimben én is szeretek lovagolni. Nálunk is ősi hagyománya van a vágtató lóról való rézsút nyilazásnak yabusame néven. Ez is összeköt bennünket, meg a nehéz történelmünk.

- Tervez-e, magyarországi bemutatót, vagy filmezést?

- Bár mindig szerettem volna eljutni oda, sajnos, a legközelebbi terveimben nem szerepel magyarországi utazás. Ha lesz rá lehetőségem, mindenképpen sort kerítek rá. Örülnék, ha ott is bemutathatnám a kardvágás tudományomat, egy magyar-japán filmnek pedig biztosan nagy sikere lenne.

- Végül engedjen meg egy személyes kérdést. A szivarzsebében mindig látom ezt a két különleges formájú golyóstollat. Ezek valamiféle családi emlékek?

- Ugye, milyen ártalmatlannak tűnnek? Pedig ezek az én kezemben végzetes ölőfegyverek. Sokat utazok a világban, s a legveszélyesebb helyekre is testőr nélkül megyek. Ha valaki meggondolatlanul fegyverrel tör az életemre, ezekkel küldöm a másvilágra. Az apámtól kapott örökség része ez, olyasféle harcművészet, amit senkivel nem oszthatok meg.

Doma-Mikó István
(Inter Japán Magazin)

Comments

#1

köszönet a jó cikkért!
igen jó gondolatok vannak benne
ezeken keresztül egy jó embert is megismerhetünk (részben)
Smiling

a saját érdekemben is elolvastam és elfogadtam a a weboldal felhasználási feltételeit

Vekeri Fesztivál 2012!

On Air

<<<Zene>>>

5:00–7:00
Zene a tiszta magyar hangon.
(Zene)
Most hallható:

Következik Több mai műsor | Több heti műsor

Korabeli revíziós dalok órája

7:00–8:00

<<<Zene>>>

8:00–9:00

Programajánló

    Hozzászólások

    User login

    Poll

    Ön szerint komoly szervezet a Terrorelhárítási Központ?
    Igen, vérprofik
    10%
    Nem, dilettánsok
    74%
    Nem tudom
    16%
    Total votes: 172

    Szent Korona Rádió hírlevél

    Iratkozz fel hírlevelünkre!