Lokodi Ferenc Attila: Hajnalhasadás

Az egyéni és közösségi szintű konfrontációkkal teli korszak látványos, tektonikus változásokat, új, pozitív kitörési és fejlődési lehetőségeket hordoz magában.

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, ami nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki adta önmagát érettünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetekre törekszik”. (Titus 2,11-14)

Életünk kegyelmi időszak, amelyért napi szinten hálát kell adni, mert bizony gyorsan telik, mi pedig egyre türelmetlenebbül és joggal keressük az utat, amelynek segítségével ráeszmélhetünk aranykori énünkre, amelyet a vaskori rendszer szolgái megpróbálnak feledtetni velünk. Mi mégis egyre feljebb, közelebb vágyódunk megváltott istenfiúi lényegünkhöz és ez így természetes. Az aranykor vajúdása aggodalom helyett bizakodásra ad okot és bátor életcélokat készít elő.

Biztos utat bizonytalanért ne adjunk föl. Az apostoli, királyi út számunkra már ősidők óta ki van jelölve. Az Egy Isten mindenható uralmát jelző apostoli kettős kereszt, rovásírásunk, a Magyarok Nagyasszonya, Szent Koronánk, a királyi jogar mutatja az apostoli, királyi utat, amelyen haladni fogunk egyre feljebb és amelyen nap mint nap lépéseket kell tegyünk, mert így jutunk közelebb a győzelemhez és emelhetjük ki hazánkat a világ válságából.

Magyar nemzetünk Nagyboldogasszony napjához, augusztus 20-hoz közeledve aszcendens pályára és különleges kegyelmek időszakába lépett. Az egyéni és közösségi szintű konfrontációkkal teli korszak látványos, tektonikus változásokat, új, pozitív kitörési és fejlődési lehetőségeket hordoz magában.
A kezdeti lépések nehéznek tűnhetnek, de meg kell tenni őket. Ne hagyjuk magunkat eltántorítani, még akkor sem, ha ez komoly változásokat, harcokat igényel. Most nem veszíthetünk, mert nekünk kell továbbvinni az apostoli lángot és meggyújtani azoknak mécsesét is, amelyeket kioltott a válság sötétsége. Ősi, kiapadhatatlan, tiszta forrásból kell vizet vinnünk a szomjazóknak. De előtte meg kell erősödnünk.

Elég történelmünkre, vagy a Szentírásra tekintenünk, hogy lássuk: nem kell feltalálnunk a spanyolviaszt, csupán megszívlelnünk és alkalmaznunk Krisztus tanításait, ahogyan követői, apostoli királyaink, történelmünk nagyjai, ősapáink és tették és hitem szerint utódaink is tenni fogják. A példa adott, mi több immanensen génjeinkben él a győzelem, a folytonos fejlődés természetes vágya és képessége, az élet magasabb szintjeinek megélése és az élet isteni lángjának továbbadása.

Szenvedésorientáció helyett üdvtörténet

A folyamatos lelki-szellemi és fizikai felkészülés, megerősítő fejlődés azért fontos, mert a világban ideiglenes, mégis gyilkos erők prédálnak. Leginkább a denivellált, isteni rendtől deviálódott közösségeket, egyéneket találják meg, az elgyengült egyénekben okoznak károkat, illetve azokban, akik tudatlanul vagy tudatosan a gonosz szolgálatába szegődtek és cinkostársaikká lettek. Elég a pesszimista a szenvedésorientációból, amelybe külső erők taszítottak bennünket azért, hogy ne tudjunk eljutni Nagypéntek után a húsvéti feltámadás fényére, amelyben ismét rátalálhatunk a tiszta életerőre, egészségre, önmagunkban és nemzettársainkban is üdvösséget sugárzó Istenarcra. Lépjünk hát ki a fényre!

A lelki-szellemi, fizikai, egyházi és nemzeti értelemben vett falanx kiépítése elengedhetetlenül fontos, mivel meg kell tudnunk védeni magunkat, nemzettársainkat, családjainkat, történelmi intézményrendszereinket, felelősséget kell vállalnunk egymásért. Mindeközben folytatni kell a nemzetébresztést, építkezni kell és oltalmat nyújtani a rászorulóknak, utat mutatni azok előtt, akik konstruktívorientáltak, öntudatra ébrednek és velünk együtt akarják felfedezni, megvalósítani aranykori valónkat, közös jövőnket. Ezért elengedhetetlenül szükség van Isten kegyelmeinek lelki-szellemi és fizikai szinten történő áramoltatására, folyamatos keringésére, amely megerősít bennünket és általunk másokat is. Az élet pótolhatatlan, drága kincs, amelyet Teremtőnktől kaptunk, így neki tartozunk érte elszámolással. Ne feledjük,valaki, Jézus Krisztus már bejárta értünk a kálváriát, végigvitte értünk a nehéz keresztet és feltámadása által legyőzte a bűnt és a halált, megvalósította az Élet diadalát, mert azt szeretné, hogy életünk legyen és bőséggel legyen itt a földön és az Örök Életben is! Ma tehát Wass Albertet idézve az egyik legkomolyabb feladatunk, hogy „hősi életet élünk”. Ez az egyik legnehezebb, mert állhatatosságot, erőt és bátorságot igényel.Viszont azt is tudjuk, hogy harcosok vagyunk, nemes háborút vívunk és a harcnak nem lehet győztese, aki elfut, hanem aki hűséggel mindvégig helytáll és a végsőkig kitart a kitűzött nemes célért.

Éljünk tudatos életet, váljunk egyéniségekké, neveljünk szellemi nagyságokat, hogy aztán erős egységben megmaradhassunk nemzetnek. Ehhez el kell indulnunk az önmegvalósítás útján. Egy győzelemre rendelt magyarságnak, amely az olimpián ismét elfoglalja az őt megillető kiváló helyezést a nagy nemzetek élvonalában nem lehet kenyere a pesszimizmus és búskomorság, hanem a győzelemorientáció.

Élnünk kell az örök értékeket, isteni erőket tápláló kegyelmi lehetőségekkel, hiszen az imádságos építő munka, egyházaink és nemzetünk gyarapítása tisztító erővel bír és rendezi, megerősíti eredeti kapcsolatunkat, szövetségünket a Feltámadás és az Élet Urával. A megerősítést kiválóan végzik az apostoli jogfolytonosság törvénye alapján működő szervezetek, első sorban történelmi egyházaink, az apostoli hagyomány ápolói, Isten kegyelmének őrzői, közvetítői. Mi pedig Krisztus Birodalmának meghívott és választott harcosaiként megalkuvás nélkül képviseljük az evangéliumi kinyilatkoztatás és magyar nemzetünk igazságát, jogait. Folyamatosan építkezünk, ápoljuk és gyarapítjuk apostoli örökségünket és rendületlenül képviseljük államalakotó magyar kereszténységünk egységét.

Gyümölcsfát nem lehet gipsztörmelékbe ültetni, mert nem fokad meg. Műanyag giccsekből eszkabálhatnak bár extravagáns, posztmodern műalkotásokat, élővé mégsem tudják tenni azokat. Ahogyan a virág, az ember sem táplálkozhat szintetikus táplálékkal, legyen az étel, vagy lelki táplálék, mert az romlásba taszíthatja. Óvakodnunk kell az egyház által nem véletlenül ellenjavallt, igazolatlan lelkiségektől, a magáncélokat, szenzáció-és világvégehangulatot keltő okkult köröktől, mert azok olyanok, mint a fövenyre épült könnyűszerkezetű ház: divatorientáltak és legtöbb esetben gonosz erőkkel működnek szimbiózisban. A szabadkőművesség irányelveihez igazodó ismertető jelük egyéniségek helyett uniform, manipulálható tömegek ipari gyártása. Az ilyen közösségek vezetői általában komoly lelki deficitekkel küzdenek, félelemmel manipulálnak és zsákmányolnak ki lelkileg és anyagilag is emberek millióit, megpróbálva feledtetni velünk önmagunkat, megváltott istengyermeki lényegünket. Hosszú távú megerősítés, öntudatra ébresztés helyett megfosztják az embert a belső békéjétől, axisától, lelki garvitációjától, szabadságától, boldogságától, lelki harmóniájától.

Óvakodjunk az ellenjavallt lelkiségektől, amelyek hívatlanul, létjogosultság hiányában tolakodtak be a Kárpát-medencébe. Önigazolásként műelemekkel törnek be templomainkba, hamis istenarcokkal, szemfényvesztéssel, pánikkeltéssel, szenzációiparral és fekete mágiával próbálják megzavarni Isten és ember közvetlen, harmonikus kapcsolatát. Így szedik áldozataikat, lelki hullákat, gyilkosokat és apatikus, pesszimista tömeget gyártva- de csak addig, amíg engedjük. Boldogemlékű II. János Pál pápa által kezdeményezett Új Evangelizációnak nem szabad elsekélyesednie, ne adj’ Isten egyházbomlasztó, baloldali anarchiát beengednie magyar közösségeinkbe, hanem a keresztény tradíció, a Krisztus alapította apostoli jogfolytonosság, Szent Koronánk legfőbb közjogi méltóságának, az evangéliumi értékek érvényesítését kell szolgálnia közösségi és egyéni szinten egyaránt.

Ne hagyjuk magunkat lelki pusztaságokba, a szemfényvesztés alagútjaiba csábítani, ahol úgy „átalakítják” a jóhiszemű embert, hogy aztán lehetőleg még haza se találjon és még lelki-szellemi függőséget okoznak a mit sem sejtő érdeklődőkben. Az isteni kegyelem egyik fő lényege, hogy dimenzionális korlátoktól függetlenül működik mindenütt, tehát nem kötődik térhez, sem pedig időhöz, még kevésbé divatorientált korszellemhez, hanem az állandó szeretet, emberi szükség függvényévben valósul meg, méghozzá korlátlanul és állandóan, de nem feltétel nélkül, hanem hittel, az állandó isteni segítségbe vetett bizalommal.

A Wikipedia szerint a Kárpát-medencében több ezer szent hely van. Nem csupán lehetőségünk, de kötelességünk elvinni, otthonainkban is megvalósítani az isteni jelenlétet. Jézus mondja: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Mt 5,5) A szelídség ilyen értelemben az emberi lélek és Isten közötti harmonikus, eredeti kapcsolatát is jelzi.

Nem kell feltétlenül idegenbe menni kegyelemért, otthonunkban, a Kárpát-medencében is bőséggel megkapjuk az életünkhöz szükséges erőt, támogatást, sőt az a feladatunk, hogy képesek legyünk saját életterünkben áramoltatni az isteni kegyelmet, hogy az megtisztítsa ezt a földet és oltalmába fogadjon bennünket, megszabadítva ellenségeink béklyóitól. Hogyan lehetséges ez? Cselekvő hitélettel, Istentisztelettel, szentmisén való részvétellel, őszinte bűnbánattal, szívből fakadó engeszteléssel, Szentáldozáshoz járulással, Úrvacsora vételével, Szentírás olvasásával, rózsafüzér imájával, az Istennel való tudatos és közvetlen kapcsolatra való törekvéssel, törvényei szerinti élettel, hiszen azok bennünket, nemzetünket szolgálják és segítenek a folyamatos fejlődésben a győzelemhez vezető úton.

Az Egyház által kivizsgált és igazolt Fatimai kinyilatkoztatásban a Szűzanya a XX. század tektonikus változásaira figyelmeztetett:

„Láttad a Poklot, ahová a szegény, bűnösök lelke kerül. Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy megmentse őket. Ha megteszik, amit nektek mondok, sok lélek meg fog megmenekülni és béke lesz. A háború a végéhez közeledik, de ha az emberek nem hagyják abba Isten megbántását, egy rosszabb fog kitörni XI. Piusz pápa méltósága alatt. Ha egy éjjel ismeretlen fényt láttok majd, tudjátok, hogy ez az a nagy jel Istentől, hogy közeledik a világ megbüntetése a sok gonoszságáért, háborúval, éhínséggel, az Egyház és a Szentatya üldözésével. Ennek megakadályozására jönni fogok és kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek és az elsőszombati engesztelô szentáldozást. Ha kérésemet teljesítik, Oroszország meg fog térni, és béke lesz; ha nem, elterjeszti tévtanait a világban, háborúkat és az Egyház üldözését okozva. A jókat fel fogják áldozni; a Szentatya sokat fog szenvedni; nemzetek fognak elpusztulni. Végül Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedni fog.” (II. Fatimai Titok-részlet)

A kinyilatkoztatás realitása ne ijesszenek meg senkit, mivel a prófécia egyrészt a múlt századra vonatkozik, a vége pedig egyértelműen pozitív és felemelkedést jövendöl. Sarkalljon bennünket jóra való cselekvésre és bizakodásra az a tudat, hogy Magyarország Jézus Szívének birodalma és Szent István felajánlása által Mária Országa.

Az üdvtörténethez és felemelkdéshez azonban nekünk is hozzá kell járulnunk. Egyengetni kell a feltámadás útját, hogy hozzánk találjon, ahogyan egykoron dicső őseinkhez, akiket Isten a Kárpát-hazába vezetett és Európa, sőt az akkori értelemben vett világ uraivá tett. Az ezredforduló óta a kiválogatás korszakát éljük, amikor elválasztják a búzát a konkolytól, az értékest az értéktelentől, az igazat a hamistól. Rajtunk múlik, s bizony nagy felelősséggel jár, hogy mennyit mutatunk fel az örökségből, amikor számon kéri tőlünk az Úr, aki éppen ma küld bennünket, hogy magyarokként helytálljunk: mindenki a maga életében, családjában, közösségében. Igyekezzünk, hogy az aratás Ura, aki bőséggel adott nekünk örökségéből megtalálja a mustármagnyi hitet és szeretetet, hazafiságot szívünkben, amelyet áldásával öntözve bőségesen termő fává tesz. Hazaszeretettől lángoló szíveinket azt hiszem könnyen meglátják mennyei magasságokban is, mert olyan lánggal égnek, amelyek szikrázó tüzei isteni magasságokba is elvilágítanak és Isten kegyelmének fényével egyesülve megvalósítják magyar nemzetünk feltámadásának hajnalhasadását.

Döntő fontossággal bír lelki garvitáció megtalálása, az egynsúly megőrzése egyéni és közösségi szinten is. Történelmi egyházainknak szüksége van aktív jelenlétünkre, mert helyettünk senki sem ülhet a templompadokba, de csatasorba sem állhat! Ne hagyjunk házat, hazát, templomot s az iskolát!
Hazánk stabilitását úgy segíthetjük elő, ha pontosan meghatározzuk és megalapozzuk lelki statikánkat, amelyet ősi szegletkőre épült. Nagy házat, hazát, egyházat sziklára építenek, falait pedig kőből, erős fákból emelik, hogy évszázadokig nyújtson oltalmat a benne lakóknak.

Nálunk Erdélyben, a partiumi Érmelléken kalákában, nótaszó mellett építették a házakat, takarították be a terményt. Mindenkinek megvolt a maga pótolhatatlan, egyedi fontosságú szerepe a közösség életében a főnemestől a földművesig, aki a föld megmunkálása előtt mindig levette kalapját és ősi fohásszal kért áldást munkájára. Az érmelléki házak falait döngölt földből készítették és erősítették betonszilárdságúra, éppen úgy, ahogyan sok ezer éve Úr városában, amely távol tartotta az ellenség dúlását, de falain belül otthont biztosított az emberi civilizációnak.

Eljön övéiért és megszabadítja őket

Ne csodálkozzunk, ha gyakrabban követik majd egymást derűs, erőt adó napok, események, amelyeken töltekeznünk, erősödnünk kell és tomboló viharok, amikor föl kell emelni a tükörpajzsot, a keresztet s a kardot is, mert az elfajult, elkorcsosodott, szenzációipar füstjében tengődő mammoni világ nem akarja befogadni Istent, az igazságot, a szeretetet. Még mindig nem akarja elismerni és befogadni a Szent Korona választottjait, irigyli magyar nemzetünktől a nekünk kijáró helyet. Ahol csak tudja dühös, zsigeri indulattal tör életünk, jogaink ellen, mert azokon Isten áldása van és általuk apostoli, krisztusi jogfolytonosságunk él. Az isteni hatalommal, a Királyok Királyával és Uraknak Urával azonban nem lehet alkudozni, ő folyamatosan és feltartóztathatatlanul közeledik felénk, fogja kezünket, előttünk harcol nagy királyainkkal együtt és rendezi a világot, hogy ismét megszabadítsa a nemzeteket a lelki és fizikai kiszolgáltatottság rabszolgaságából, a szemfényvesztő manipulációk útvesztőjéből, a bűn és halál rabigájából.

Sokan gondolhatják, miért beszél ilyen „nagy mellénnyel” az, akinek még az állampolgárságát is visszadobták, akit többször a földre küldtek? Nehogy félreértsenek, nehéz terheket hordozok és nem könnyű sorozatos kiütésekből újra talpraállni. De legalább megpróbálom. Mert magyar vagyok, őseim hite, öröksége, Szent Koronára tett esküm kötelez, erőt ad és győzelemre hív-és én hiszek a győzelemben. Letörlöm a vérverejtéket, a föld porát, felegyenesek, megyek és harcolok, építek tovább. Miért? Mert a világban csak nagy és nemes célokért, egyenes gerinccel érdemes élni és dolgozni. Nem is olyan rég még én is lelki halott voltam. Azonban a Gondviselésnek köszönhetően mindig volt mellettem valaki: egy jószándékú ember, családtag, bajtárs, pap, aki segített tovább lépni. A nemzeti közösségben vállalt munka óriási erőt ad. 2008-ban a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetői, Toroczkai László és Zagyva György Gyula azzal tüntetett ki, hogy elkísérhettem őket Spanyolországba, a Democratia National meghívására, Francisco Franco emlékének szentelt emlékmisére és az azt követő madridi ünnepi rendezvényekre.

A csodálatos úton, kiváló hazafiakkal ismerkedtem meg és emlékezhettem a XX. század nagy ibériai nemzeti keresztény vezetőjére. Bennem mégis a Madridhoz közeli Valle de los Caídosban tartott emlékmise indított el katarktikus változást. Az ősi, féltve őrzött keltibér szentély egy hatalmas sziklabarlangban található templom és egyben Franco nyughelye. Az élet viharaitól, 2006 utáni lelki szétziláltságban, szkeptikusan és félszegen léptem be az ősi szentélybe, amelyet hatalmas, tiszteletet parancsoló arkangyalok őríztek és a templom belső falaira álmodott csodálatos freskókon, mesteri faragványokon megelevenedett a spanyol nép többezer éves történelme, öröme, kálváriája, győzedelmes küzdelmei. Az akkori spanyol hatalom drákói szigorral őrizte a szentélyt, amely olyan, mint egy világok közötti átjáró. Múlt-jelen-jövő ott dobogott a hatalmas templomban, a többszáz főből álló kiváló európai hazafi serege előtt, akik a szentmise alatt mégis a legnagyobb méltósággal és alázattal tudtak imádkozni, tisztelegni hazájuk nagy vezetője és sziklaszívbe vésett történelmük előtt.

A csend és a kimondott-kimondhatatlan, öröktől fogva jelen levő imák mennyei összhangban, tapintható csendben egyesültek hatalmas szívdobbanásokká. A levegőben érezni lehetett az isteni jelenlétet, amely észervételnül megnyitotta szívem kapuit és forró, ellenállhatalan szeretettel átölelt, miköben egész emberi valómat áthatotta. Az Elesettek völgyében, a Valle de los Caídos-ban feltámadtam a nihilből. Holtan léptem be a hatalmas szentélybe és élve jöttem ki.Testvéreimnek köszönhetően, akik egy csodálatos zarándokútra társuknak fogadtak végül magához Istenhez vittek el, aki feltámasztott a megsemmisülésből. E sorok olvasóinak is azt javaslom, hogy kövessék, támogassák ezeket az áldott hazafiakat, mert emberi ésszel felfoghatatlan kegyelmet hordoznak! Ne csak utóbb jöjjünk rá, kit hagytunk magunk mellett elmenni!

Mozgalmasan változó időket élünk és nekünk tovább kell erősödnünk, hogy kiálljuk a korszakváltás próbáit, sőt mi legyünk az élharcosok Isten földi seregében. Ezért részt kell vállalnunk az építő munkában ahhoz, hogy az életben és majdan munkánk végén, dicső őseink között is kiérdemeljük a nekünk járó helyet. A nagy isteni adományok, kegyelmek időszakát éljük tehát és a nagy megpróbáltatásokét is. Ne féljünk a jó harctól, azt most kell megvívnunk és diadalra vinnünk, hogy holnapunk, szebb jövőnk is legyen. Ennek így kell történnie, mert ennek most rendelt ideje van. Nekünk hinnünk és cselekednünk kell, mert igenis van erőnk kisebb és nagyobb diadalt is aratni. Az ember ugyanis óriási hatalmat kapott Istentől, és a vele való szövetséggel ez az erő megsokszorozódik, tengernyivé hatalmasodik, ahogyan ezt hun őseink is gyönyörűen megfogalmazták, amikor a Mindenhatót Yotengritként nevén szólították. Ne feledjük eleink tudását, élesszük az ősi tüzet, amely köré ma is összegyűlnek a testvérnépek, s a tiszta lángokban megelevenednek múlt-jelen-jövő nagyjai és új erőt meríthetünk a nagy korszakváltáshoz.

Mert nincs az a sötét, eldugott zárka, lelki nihil, amelyet ne tudna beragyogni Isten kegyelmének fénye. A teremtő Atya szeretete áthatja a legmélyebb depresszió sötétségét is. A Szentlélek ott munkál, „ott fúj, ahol akar” (Jn.3)- és ahova hívjuk a Jó Szél Fúvásával: Szentlélek jöjj, hasd át Isten kegyelmének fényével, áldó szeretetével életünket, támaszd fel a lelki halálból megfáradt, megtört nemzettársainkat, akik e korszak sötétségének mélyén még nem látják fényed és súlyos terhek alatt roskadoznak-könnyítsd meg életüket! Áraszd ki rájuk az Élet erejét, Feltámadásod fényét! Oltalmazd meg az ősi fát a sötét kor viharaitól, földrengéseitől, szabadítsd meg az élősködők sorvasztó ármányától, hogy a jó földbe ültetett fa újból megerősödjön, erős, mélyreható gyökérrel álljon meg a szent anyaföldben, feléd nyújtózó, zöldellő lombkoronát növesszen és ismét bőséges termést hozzon, amelynek MAG-jaiből szebb MAGYAR jövőnket, Szent Koronánk aranykori Országát építő istenfiak töménytelen serege születik és gyarapodik a Te dicsőségedre! Úgy legyen!

Lokodi Ferenc Attila

(Magyar Jelen nyomán Szent Korona Rádió)

Comments

#1

A "magyar" belügy csak zsidókat lát szívesen Magyarországon!

#2

És ettől az embertől tagadta meg a magyar belügy az állampolgárságot??!

a saját érdekemben is elolvastam és elfogadtam a a weboldal felhasználási feltételeit

Vekeri Fesztivál 2012!

On Air

Trón és oltár

16:00–17:00
A műsornak nem titkolt célja, hogy a királyság eszmeiségét hirdesse és állítsa alternatívának a mai kor nihilizmusával szemben.
(Kiráyságpárti)
Most hallható:

Következik Több mai műsor | Több heti műsor

<<<Zene>>>

17:00–17:30

Hadak Útján

17:30–18:30

Programajánló

    Hozzászólások

    User login

    Poll

    Ön szerint komoly szervezet a Terrorelhárítási Központ?
    Igen, vérprofik
    10%
    Nem, dilettánsok
    74%
    Nem tudom
    16%
    Total votes: 172

    Szent Korona Rádió hírlevél

    Iratkozz fel hírlevelünkre!