Magasabb fokozatra kapcsolt az orosz haditengerészet?

Az Admiral TributsAz Admiral Tributs

Néhány éve derült fény arra, hogy a hadiflotta fejlesztése nem igazán éri el azt a szintet, amelyet az oroszok hivatalosan bejelentettek. Azonban dacára a nehézségeknek, az idei évre fordulni látszik a kocka, ugyanis megszaporodtak az orosz haditengerészetről szóló pozitív hírek.

Újabb orosz rakétás cirkáló az Indiai-óceánon

Az oroszok legjobban egy esetleges éles bevetéssel tudják megmutatni a világnak, hogy hadiflottájukat nem kell temetni. Feltehetően ennek keretében indult április 9-én a „Moszkva” rakétás cirkáló az Indiai-óceánra. Hivatalosan amiatt küldték az érintett térségbe, hogy megerősítse az orosz haditengerészeti jelenlétet, valamint számos különféle haditengerészeti gyakorlatot hajtson végre – jelentette ki a napokban az orosz haditengerészet egyik magas rangú tisztviselője, még az indulás előtt. A Fekete-tengeri Flotta zászlóshajója csatlakozik a már a térségben lévő többi orosz hadihajóhoz. Itt tartózkodik a "Nagy Péter" nukleáris meghajtású csatacirkáló is, amely még március utolsó napján hagyta el az Északi Flotta kikötőjét (Szeveromorszk). Az előzetes tervek értelmében a „Moszkva”, egy tengerészgyalogos különítményt is szállít. Útvonala a Földközi-tengeren keresztül vezet, majd áthajózik a Szuezi-csatornán, végül megérkezik az Indiai-óceánra, ahol a már korábban odaérkező Északi Flotta hadihajóival járőrözik majd.

A „Moszkva”a Szláva-hajóosztályba tartozó rakétás cirkáló, amelyet vízfelszíni hajók, valamint tengeralattjárók megsemmisítésére terveztek, továbbá hatékonyan képes megoldani a légvédelmet is. A cirkáló 16 darab SS-N-12 Sandbox hajók elleni rakétát szállít, amelyeket a hajó két oldalán helyeztek el, négyes párokban. Éppen emiatt, a „Moszkva” az orosz haditengerészet egyik legnagyobb harcértékű hadihajója, mely irányított, nagy hatótávolságú rakétafegyverzetével hatékonyan harcolhat akár egész flottacsoportok ellen, ugyanakkor puszta jelenlétével is nyomást gyakorolhat az ellenfélre.

Egy Mistral helikopter-hordozót rendszeresítenek

Oroszország egy Mistral-hajóosztályú, francia tervezésű helikopter-hordozót vásárol, de megveszi a licencjogot is, így a többit már maga építi meg, a kapott technológiát felhasználva. A párját ritkító kijelentést a közelmúltban hangzott el, Vlagyimir Popovkin, orosz védelmi miniszterhelyettestől. Popovkin úgy fogalmazott, hogy a „hadihajót a végleges döntés és a megfelelő dokumentumok aláírása" után vásárolják meg a galloktól. Bár a többi hordozó orosz hajógyárakban épül majd meg, de Popovkin úgy nyilatkozott, hogy ezeket a hadihajókat is felvértezik korszerű felszerelésekkel. A hivatalos közlemény szerint a ruszkik amiatt szereznek be Mistralokat, hogy „szavatolják saját biztonságát nyugati és távol-keleti határain”. A legfeltűnőbb, hogy mindezen nyilatkozatokat Japán ellen irányították, a vitatott hovatartozású Kuril-szigetek miatt. Továbbá a rendszeresítés okaként említik meg, hogy Oroszországnak nincs közvetlen kapcsolata (?!) a kalinyingrádi enklávéval.

Az Oroszország és egy NATO-tagország közötti, példa nélkülinek számító fegyverüzlet miatt korábban Washington is nemtetszését fejezte ki és jogos félelmének adtak hangot a balti államok és Grúzia is, akik jó eséllyel pályáznak egy esetleges agresszióra. A baltiak szerint Moszkva a korszerű francia hadihajókat is felhasználja az irányú törekvéseiben, amellyel NATO keleti irányú terjeszkedését akadályozná meg, a Balti- és a Fekete-tengeren. A Mistral 21 ezer tonna vízkiszorítású, 210 méter hosszú, támadásra tervezett vízi jármű. Összesen 16 helikoptert képes szállítani és harcba vetni, hat leszállóhelyről. 160 főnyi legénység teljesít szolgálatot a hordozón, emellett elfér benne egy lövész zászlóalj a páncélosaival együtt, beleértve 40 darab nehézharckocsit. A Mistral egy saját tábori kórházzal is rendelkezik. Egy-egy ilyen hajó ára felszereltségtől függően, 400 és 500 millió euró közé esik. A francia hadihajó, illetve a licenc eladása az eddigi legnagyobb fegyverüzlet, amelyet egy NATO-tagállam Moszkvával kötne.

Modernizálják az egyetlen rendszeresített orosz repülőgép-hordozót

Az orosz Északi Flotta sorait erősítő "Admiral Kuznyecov" repülőgép-hordozón nagymértékű javítást kezdenek el, a Szevmas hajógyárban (Szeverodvinszk). A felújítási munkálatok és a modernizáció 2012-ben kezdődik és várhatóan öt év múlva, 2017-ben állhat majd újra szolgálatba a hadihajó. A modernizáció nagyságát jellemzi, hogy teljesen kicserélik a fegyverrendszert és a már elavultnak számító rádióelektronikai berendezéseket is. Ez a nagyjavítás gyakorlatilag megfelel annak, amit a jenkik hajtanak végre hordozóikon, az élettartamuk felénél. A megújult fegyverrendszereknek köszönhetően megnövekedik a hangár mérete, amely több harci repülőgép szállítására teszi lehetővé.

A kiszivárgott hírek szerint a hajóról leszerelik a P-700 Granyit/SS-N-19 Shipwreck hajók elleni robotrepülőgépekből álló fegyverrendszereket. Itt érdemes megemlíteni, hogy az orosz repülőgép-hordozóknak szélesebb feladatkört szántak, mint nyugati társaiknak és az ún. nehéz repülőgép-hordozó cirkáló besorolás alá estek. Viszont az átalakítás után már a cirkáló feladatkört nem tudja teljesíteni, viszont a hangár nagyobb lesz, ami több gépet jelent. Fontos, hogy a hordozó védelmi rendszerét is teljesen átszabják. A jelenleg alkalmazott 3K95 Kinzsal/SA-N-9 Gauntlet rendszert, egy eddig meg nem nevezet, közepes hatósugarú légvédelmi rendszerrel váltják fel. A most alkalmazott rakétarendszer 192 „lövedéket” tartalmaz, az új viszont csak maximum 120-at. A kis hatótávolságú légvédelmi rendszert is lecserélik, mert a jelenleg, ebben a szerepben tevékenykedő Kastan rendszert a szintén kombinált csöves-rakétás rendszer, a Pancir-S1/SA-22 Greyhound válthatja fel.

Az öt éves átalakítási periódus viszont arra engedi következtetni a szakértőket, hogy mást is átalakítanak majd. Ebben a kérdésben viszont jelenleg elég nagy a homály, sőt, gyakran olyan információkat hoznak nyilvánosságra a ruszkik, amelyek már a dezinformáció kategóriájába tartozik. Vannak olyan hírek is, mely szerint a nukleáris meghajtásra történő átépítés is elképzelhető. Hasonló kategóriába tartoznak a katapultrendszer átalakításáról szóló adatok is. A hordozott repülőgépek tekintetében is változás következhet be, mert nagy a valószínűsége, hogy a jelenlegi Szu-33-asok helyett – vagy mellett – a fedélzeten Míg-29K típusok teljesítenek majd szolgálatot.

Hajókivonások a Fekete-tengeri Flottánál

Oroszország Fekete-tengeri flottája hamarosan újabb hajókkal lesz szegényebb, mert kivonják a hadrendből a Kara-hajóosztályú „Ocsakov” tengeralattjáró-elhárító hadihajót, valamint a Tango-hajóosztályú B-380 „Szent-György” dízel-elektromos tengeralattjárót. A Fekete-tengeri flotta illetékese elmondta, hogy a hadihajók már elavultnak számítanak, karbantartásuk és javításuk pedig nagyon költséges. Az „Ocsakov” tengeralattjáró-elhárítót még 1971-ben bocsátották vízre. Hasonló korosztályba tartozik a „Szent György” tengeralattjáró is. A tengeralattjárót 1982-ben bocsátották vízre és még ebben az évben hadrendbe is állt a haditengerészetnél. Nagy valószínűséggel nem csupán ezt a két hajót vonják majd ki. Kiszivárogtatott információk szerint hasonló sors vár a „Kercs” tengeralattjáró-elhárítóra, a „Jenyiszej” kórházhajóra, a „Turgaj” szállító hajóra, a „Szetuny” kábelfektető hajóra, valamint a „Rjabikov Generális” fegyverszállító hajóra is. Az említett hadihajók kivonásának időpontja egyelőre még nem tisztázott, de jó esélyük van arra, hogy ez még az idén megtörténik.

Azok után, hogy az „Ocsakov” és a „Kercs” kivonásra kerül, a Fekete-tengeri Flottának egyetlen első rangú hadihajója marad, név szerint a „Moszkva” rakétás cirkáló, azonban ezt most átirányították az Indiai-óceánra. Napjainkban Szevasztopolban mintegy 50 hadihajó és tengeralattjáró állomásozik, amelyek többségének szolgálatban eltöltött ideje meghaladja a negyven évet. Sőt, a hadrendben tartott hajók között olyan is van – „Kommuna” mentőhajó -, amelyet még 1913-ban bocsátottak vízre, de ennek ellenére nem döntöttek még kivonásáról. A helyzet tehát jelenleg úgy áll, hogy a kivonások után a Szláva-osztályú, „Moszkva” rakétás cirkáló, a Fekete-tengeri Flotta 27 éve hadrendben álló zászlóshajója mellett mindösszesen 3 nagyobb harcértékű hadihajó marad aktív szolgálatban. A 32 éves, Krivak I-hajóosztályú „Ladnij” és a 31 éves, Krivak II-hajóosztályú „Ptilivij” fregattok, valamint a 44 éves, Kashin-hajóosztályú „Szmetlivij” tengeralattjáró-elhárító hadihajó. Továbbá, a partvédelmi szerepkörben tevékenykedő rakétás őrhajók egy jó része is szolgálatban marad még. Információk szerint a Fekete-tengeri Flotta az idei évben nem kap egyetlen új hadihajót sem.

Vízre bocsátották a második Steregushchy-hajóosztályú korvett

Az első Project 20280/Steregushchy-osztályú korvett még 2007-ben állt hadrendbe a Balti Flottánál. A tavalyi év során, a hadihajókért felelős United Shipbuilding Corporation, az idei és a jövő évre újabb 1-1 egység átadását ígérte. Bár igen szorított az idő, de a második, Project 20380-as korvett, a „Soobrazitelny” március 31-én mégiscsak vízre került. A ruszkik haditengerészetének illetékese ezen alkalomból nyilatkozatot is tett, melyben a hosszúra sikeredett építési munkálatokat magyarázta, ugyanis a hajó építése még 2003-ban elkezdődött. Az első Steregushchy-hajóosztályú korvetthez képest az utód átalakításokon esett át, így a törzs és a felépítmény egyes részeit is átszabták.

A haditengerészeti szóvivő azt is tudatta, hogy a hajóosztály további két korvettje is építés alatt áll (Boiky és Stoiky). A Project 20380-as korvettekből 2015-ig 20 egység megrendelését tervezik és mind a négy flotta kapna belőle. Bár nagyratörő terveik vannak, de az igazság az, hogy megfelelő képzettségű munkaerővel nem rendelkeznek, melyet még az anyagi problémák is nehezíthetnek. Moszkva viszont abban bízik, hogy a jövőben javulni fognak az ukrán-orosz kapcsolatok, így lehetséges, hogy az ukrán hajógyárak is megrendeléseket fognak kapni.

Újgenerációs romboló

Az orosz haditengerészet nemcsak új típusú korvettek beszerzését tervezi, de megkezdődött egy újgenerációs romboló fejlesztése is. Jelenleg az orosz mérnökök még csak ott tartanak, hogy a leendő hadihajó terveit papírra vetették. A tervezési és szervezési munkálatok, orosz remények szerint 30 hónap alatt befejeződnek. A projekt egyelőre sem számot, sem elnevezést nem kapott. A leendő, többfunkciós rombolót egy modern rakétakomplexummal fogják felfegyverezni, amelynél függőleges kilövésre alkalmas rakétaindító állványokat alkalmaznak. A komplexum egyaránt alkalmas földfelszíni, vízfelszíni és víz alatti célok leküzdésére. A rombolót modern légvédelmi rakétarendszerrel is ellátják, amely kis-, közepes- és nagyhatótávolságú rakéták alkalmazására egyaránt alkalmas. Továbbá egy univerzális tüzérségi löveget is kapni fog, amely nagypontosságú, irányítható lövedékeket használ.

Kiszivárogtatott információk szerint az építésnél domináns lesz a lopakodó technológia alkalmazása, amellyel a remények szerint csökkenni fog a felderíthetőség. A romboló kap egy hangárt is, amelyben két tengeralattjáró-elhárító helikoptert szállít. A tízezer tonna vízkiszorítású romboló korlátlan hajózóképességgel fog rendelkezni, maximális sebessége elérheti a 30 csomót (kb. 55 km/óra). A hajó meghajtásáról gázturbinás hajtóművek fognak gondoskodni. Az orosz hadiflotta állományában jelenleg hét romboló teljesít szolgálatot, amelyeket a projekt 956 „Szarics” keretein belül építettek meg. Ezek a rombolók fegyverzetéhez - többek között - „Moszkitó” típusú hajóelhárító rakéták, „Hurrikán” típusú légvédelmi rakétakomplexum, tüzérségi lövegek és torpedóvető berendezések is tartoznak. A hajók vízkiszorítása 6,5 ezer tonna, maximális sebességük 33 csomó.

Tervek az újabb nukleáris meghajtású tengeralattjárók beszerzésére

Katonai szakértők egyöntetű véleménye szerint ahhoz, hogy az orosz hadiflotta teljes mértékben teljesítse feladatait, legalább 50 db nukleáris meghajtású tengeralattjáróra lenne szüksége. Napjainkban az orosz haditengerészet megközelítőleg hatvan darab, különböző rendeltetésű búvárhajóval rendelkezik, amelyek elméletileg bármikor bevethetőek. A Balti Flottánál két Kilo-hajóosztály és egy Lada-hajóosztály; a Csendes-óceáni Flottánál három Delta III-hajóosztály, két Oscar-hajóosztály, két Akula-hajóosztály, hét Kilo-hajóosztály; a Fekete-tengeri Flottánál egy Kilo-hajóosztály; az Északi Flottánál négy Delta IV-hajóosztály, három Tájfun-hajóosztály, három Oscar-hajóosztály, két Sierra-hajóosztály, hat Akula-hajóosztály, négy Viktor-hajóosztály és hat Kilo-hajóosztály teljesít szolgálatot.

Azonban a nukleáris meghajtású tengeralattjáróik nem állnak kellő számban a rendelkezésükre, így további 40-50 darabra lenne szükség. Ezzel szemben az USA, Franciaország, vagy Nagy-Britannia haditengerészeténél szolgáló tengeralattjárók közül legalább kilenc nukleáris meghajtású cirkál földgolyó vizein, állandó harckészültségben. Ez jelentős hátrány az oroszoknak, így szakértőik úgy gondolják, hogy legalább kettő vagy három nukleáris meghajtású tengeralattjárót kellene felvonultatni a tengereken, amelyek képesek lennének bárhol, bármikor és bármilyen körülmények között is az ellenséges fenyegetések elhárítására. A búvárhajók tekintetében már Kínával is számolnak, bár a kommunista ország két-három tengeralattjárót épít évente, orosz szakértők azt állítják, Oroszországot ez nem érinti hátrányosan.

Hadrendbe állítanak egy új búvárhajót

Egy hajógyári szóvivő információi alapján, május 7-én fognak vízre bocsátani, egy új gyártású, nukleáris meghajtással rendelkező, többcélú, támadó tengeralattjárót. Az új ruszki búvárhajó a Yasen-hajóosztályba tartozik, amelyet a „Severodvinsk” névre kereszteltek. Építése még 1993-ban elkezdődött, az észak-oroszországi Severodvinsk városában található Sevmash hajógyárban. Azonban a programot nem kísérte szerencse. A hajóosztály tulajdonságai közé tartozik, hogy fedélzetén nukleáris töltettel felszerelt, nagy távolságú cirkáló rakétákat hordoz, melyeket akár 5000 kilométeres távolságra is kilőhetnek és tengeralattjárók, vízfelszíni hajók, valamint földi célok ellen is sikeresen alkalmazhatnak. A tengeralattjáró 24 db ilyen rakétát szállíthat egyszerre, amelyek között megtalálhatóak a 3M51 Alfa SLCM, az SS-NX-26 Ónix SLCM vagy az SS-N-21 Granat/Sampson SLCM típusok is.

Nemcsak ezekkel a rakétákkal harcolhat, mert SS-N-16 Stallion, hajóelleni rakétákkal és torpedókkal is ellátták – nyolc vetőcső – és aknatelepítésre is képes. Előzetes tervek szerint a „Severodvinsk” 2010 év végére állna hadrendbe az orosz Északi Flotta kötelékében. Tavaly már kezdődtek munkálatok a hajóosztály második tengeralattjáróján is, amelyet modernebb felszereléssel és fegyverzettel látnak majd el. „A haditengerészeti fejlesztések során Oroszország a hangsúlyt az újgenerációs nukleáris meghajtású tengeralattjárók, valamint a nukleáris fejjel szerelt ballisztikus rakéták fejlesztésére helyezi az elkövetkezendő időkben” – nyilatkozta a haditengerészet parancsnoka, Vladimir Viszockij tengernagy.

A Bulava rakéták újabb tesztjei

Az orosz haditengerészet előzetes tervei szerint ez év júniusának végéig legalább négy újabb tesztet akarnak végrehajtani a Bulava, interkontinentális ballisztikus rakétával – nyilatkozta az orosz haditengerészet egyik magas rangú tisztviselője. Tervek szerint két rakétát a Tájfun-hajóosztályú „Dimitrij Donszkoj” nukleáris meghajtású tengeralattjáróról indítanak majd, ezt követően kettőt a „Jurij Dolgorukij”, hasonló típusú búvárhajóról. Ez utóbbi tengeralattjáró, az első, Borej-hajóosztályba tartozó támadó tengeralattjáró, melynek elsődleges feladat a Bulava rakéták hordozása. Szakértők véleménye szerint, amennyiben a próbák sikeresek lesznek, akkor mindkét tengeralattjárót, valamint a Bulava rakétákat is hadrendbe állítják, még ez év végén.

A Bulava (NATO kód: SS-NX-30) egy háromfokozatú, folyékony és szilárd hajtóanyaggal működő, tengeralattjáróról indítható interkontinentális ballisztikus rakéta (SLBM), amely tíz MIRV robbanófejjel rendelkezik, hatótávolsága pedig meghaladja a 8000 kilométert. Közismert, hogy bármennyire is iparkodnak a ruszkik, a Bulava további fejlesztése és hadrendbe állítása erősen kérdéses, mert sorozatos kudarcok jellemezték eddig a teszteket. A „Dimitrij Donszkoj” tengeralattjáróról 12 kilövésből mindössze csak öt volt sikeres. Azonban más források szerint annak is lehet valóságalapja, hogy csupán egy kísérlet végződött megfelelő eredménnyel. A sikertelenségek dacára a katonai szakértők továbbra is erőltetik a kísérletek folytatását, reménykedve abban, hogy előbb-utóbb, de mégiscsak sikerrel zárják a teszteket.

Nagyszabású hadgyakorlat a Japán-tengeren

Természetesen az oroszok, hogy hitelt is adjanak a fejlesztésekről szóló híreknek, az elmúlt hónapban egy hadgyakorlatot is végrehajtottak, melyen a Csendes-óceáni Flotta rombolói, valamint dízel-üzemű tengeralattjárói vettek részt. A hadihajókat két harcászati egységbe szervezték és így hajtották végre a tengeralattjáró-elhárító hadgyakorlatot a Japán-tengeren, minden bizonnyal demonstratív jelleggel. A résztvevők a hadgyakorlaton számos feladatot hajtottak végre, amely keretében torpedótámadásokat és ágyútüzet szimuláltak, valamint a légvédelmi rendszerek gyakorlatára is sor került.

A tengeri haditornán részt vett az „Admiral Tributs” és az „Admiral Vinogradov” romboló is, amelyek már félig-meddig éles bevetésen is részt vettek, amikor az Ádeni-öböl vizein járőröztek. A hadgyakorlat csúcsa minden bizonnyal az volt, amikor rombolók és tengeralattjárók egy lehetséges összecsapást gyakoroltak, mely során a rombolók megpróbáltak megakadályozni egy tengeralattjáró támadást. Az orosz Csendes-óceáni Flotta egy cirkálóval, öt rombolóval, valamint 14 tengeralattjáróval rendelkezik, amelyek elméletileg mindenkor és mindenhol bevethetőek. A flotta kötelékeibe tartoznak még Tu-142 Bear F és Il-38 típusú tengeralattjáró-elhárító repülőgépek, továbbá több, Ka-27 Helix D helikopter, amelyek szintén a búvárhajók leküzdésében játszanak szerepet.

(Háború Művészete, Honvédelem, HTKA nyomán Szent Korona Rádió)

Észt javaslatok az orosz hadihajók kiiktatására

Az orosz medve újabb morgolódása - teljesen érthetően - aggasztja a balti államokat. Megfelelő katonai erő hiányában igyekeznek más fronton felvenni a harcot. Az észt Eesti Ekspress lapjain most olyan módszereket tártak a nyilvánosság elé, mellyel megsemmisíthetőek az orosz hadihajók.

-
Az újságban kifejtett lehetőségeket arra alapozzák, hogy az orosz hadiflottához kerülő Mistral, méreteinek köszönhetően nem képes gyors manőverek végrehajtására, így bármennyire is modern, de könnyebb célpontot jelent, mint azt ahogyan az oroszok gondolják. A megvásárolni kívánt francia helikopter-hordozó lehetséges megsemmisítési módszereként említik a hajóelleni rakétákat, torpedókat, aknákat és 305 mm-es tüzérségi lövedékeket is. Az Eesti Ekspress újságírója az első helyezést a szintén francia gyártású Exocet, hajóelhárító rakétának adta, mely képes lenne mozgásképtelenné tenni a hajót. Egyetlen rakéta azonban csak nagy szerencsével küldené a tenger fenekére a Mistralt. A francia hajógyilkos lehetséges változataként már egy "közelebbi" fegyvert ajánlanak, a svéd Saab Robotsystem 15 (RBS-15), hasonló feladatra tervezett rakétát.

Az észt lap második helyezését a Finn-öböl lezárása kapta. Ez gyakorlatilag egy tengeri blokádot jelent, amely a Porkkala-félsziget közelében található Mjakiluoto és Naissar szigetek között helyezkedne el. Amennyiben a hajó felbukkanna a blokád közelében, akkor működésbe lépne a telepített tüzérség. Ez a lehetőség már egyszer bevált, mert hasonló tervet dolgozott ki Svédország és Finnország még 1929-ben, a szovjet flotta esetleges inváziója ellen. Akkor a ruszkik hajóit a szigetek erődjeiben elhelyezett 305 mm-es tüzérségi lövegekkel lőtték. A Mistralon végzetes sérüléseket is okozhat néhány jól irányzott, ilyen kaliberű lövedék. „Sajnos nem rendelkezünk ilyen tüzérséggel”, - tette hozzá az újság.

A Mistral megsemmisítésére az újság az aknák és torpedók bevethetőségét sem hagyja figyelmen kívül, de úgy vélekedtek, hogy ez lenne a legkisebb sikerrel járó megoldás. A Finn-öbölben állomásozó, torpedókkal felfegyverzett hajókat sokkal könnyebb észlelni, mint a szárazföldön helyváltoztatásra képes tüzérségi komplexumokat. Az orosz Mistral megsemmisítésére vonatkozó bármelyik művelet költségvetése tízmillió eurónál kezdődik – nagyjából ennyibe kerül egy Exocet rakéta. Az észt újság arról is ír, hogy a Mistral lehet, hogy nem is fog megjelenni a Finn-öbölben – Oroszország sokkal inkább „az óceánokon fogja saját törekvéseit erősíteni vele, és nem egy békáktól hemzsegő öbölben”. Orosz részről hivatalosan egyelőre még nem reagáltak a cikkre.

Mit is tud az AM-39 Exocet

Az AM-39 Exocet vízi célpontok elleni irányított rakéta, melyet a franciák fejlesztettek ki még a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, a hidegháborús viszonyoknak megfelelően. Igazából egy rakétacsaládról van szó, melynek öt tagja van. Az MM-38 és az MM-40 a hadihajókról, az AM-38 helikopterekről, az AM-39 a repülőgépekről, az SM-39 tengeralattjárókról indítható változat Eredetileg a Nord cég kezdte meg a fejlesztést 1967-ben, akkor még AS-30 néven, de később ez a vállalat egyesült az Aérospatiale céggel, amely a rakéta fejlesztésének is lökést adott. Az Exocet levegőből indított változatait 1977-ben rendszeresítették, legelőször a francia haditengerészet vasmadarain.

A rakétát arra tervezték, hogy kis- és közepes méretű hadihajókat (pl. fregattok, rombolók és korvettek) elsüllyesszenek, illetve súlyosan megrongáljanak. Amiatt nem terveztek nagyobb erejű fegyvert, mert ebben az időben a szovjet haditengerészetnek nem voltak ilyen „bárkái”, például repülőgép-hordozói. Azonban ez nem azt jelenti, hogy a rakéta nem jelentene veszélyt az ilyen típusú hadihajókra. A rakéták jó üzletnek bizonyultak a franciáknak, mert sok országba exportálták őket. A sors különös fintora, hogy a szovjet hadiflotta áradata ellen kifejlesztett fegyver sikereiket nyugati hadihajók ellen aratták a Falkland-szigeteknél, illetve a Perzsa-öbölben. A rakéta különböző változatait jelenleg 29 ország használja, köztük Irán is, amely már elkészítette az Exocet továbbfejlesztett változatát.

Éles bevetések

Az Exocet rakéták az 1982-es argentin-angol háborúban debütáltak, meglehetősen nagy sikerrel. Bár a dél-amerikai ország mindössze öt ilyen rakétát kapott, nem haboztak az bevetni az angolok ellen. A legelső támadást az argentin haditengerészet egyik Super Etendard típusú vadászbombázója hajtotta végre, amely elsüllyesztette a Királyi haditengerészet HMS Sheffield rombolóját, 1982. május 4-én. A brit rombolóba a francia rakéta a vízvonal felett, kb. két és fél méterre csapódott be, azonban nem robbant fel. Az Exocet viszont olyan helyen hatolt be a hajótestbe, hogy azonnal kiiktatta a romboló elektronikus központját és a tűzoltó rendszerben is súlyos károkat okozott. A rakéta hajtóműve viszont tovább működött és az innen kicsapó lángok felgyújtották a hajót. Ezt 1982. május 25-én, egy újabb sikeres támadás követte, amikor a 15000 tonnás Atlantic Conveyor szállítóhajót, két Exocet találta el.

Nemcsak a légi változatot használták, mert az argentinok két MM38-assal megrongálták a HMS Glamorgan rombolót június 12-én, amely túl közel merészkedett a partokhoz. Sőt, az argentinok azt állították, hogy egy Exocet rakétával a HMS Invincible repülőgép-hordozót is sikerült megrongálniuk, ám ezt az angolok cáfolták. A falklandi háború után – és alatt – a brit hírszerzés is levonta a maga következtetéseit. Bár az angolok a háborút megnyerték, mégis csorbát szenvedett hadiflottájuk büszkesége, melyet részben épp a francia rakéták okoztak. Tény, hogy a rakéta bizonyította képességeit, így ugrásszerűen megnőttek a megrendelések nemcsak rakétára (900 darab), hanem az azt hordozó eszközök iránt is. Egyébként az angolok is rendszeresítették a rakétát, azonban ma már nem állnak szolgálatban.

Nemcsak az argentin haderő vetette be ezt a hajógyilkos fegyvert élesben, hanem Irak is, amikor a nyolcvanas években háborút folytatott Irán ellen. Mivel akkor Franciaország az iraki fegyveres erők egyik állandó beszállítója volt, így az Exocet rakétákból is adott el a közel-keleti országnak, mintegy 150 darabot. (Más források ennél kevesebb rakétát említenek - a szerk.) Az iraki légierő gépei az iráni hajózás megbénítására használták ezeket és amerikai források szerint az 53 elindított rakétából mindössze egy tévesztett célt és két példány nem robbant fel. Ebben a konfliktusban egy ilyen rakétával sikerült egy amerikai hadihajót is elintézniük az irakiaknak. 1987. május 17-én egy iraki Mirage F-1-es a USS Startk fregattot iráni hajónak vélte és kilőtt rá két Exocet rakétát. Mindkét rakéta célba jutott és harminchat jenki tengerész meghalt, huszonegy megsérült, a hajó pedig csak a szerencsének köszönhette, hogy nem merült hullámsírba. A támadás valós okai a mai napig tisztázatlanok.

(Háború Művészete nyomán Szent Korona Rádió)

Lézerfegyver: megvalósult a sci-fi szerzők álma

Az Egyesült Államok ezen a héten megvalósította egyik célját, amelyet még Ronald Reagan Csillagháborús programjában tűztek ki maguk elé: egy repülőgépre felszerelt lézerfegyverrel lelőttek egy ballisztikus rakétát.

A sikeres tesztet még pénteken hajtották végre Kaliforniában, s a Missile Defence Agency (MDA) szerint ezzel valósággá vált, amiről eddig csak a tudományos-fantasztikus irodalom álmodozhatott. A lézerfegyvert egy átalakított Boeing 747-esre szerelték fel, így az a levegőből képes észlelni az ellenséges rakétákat, s repülés közben egy lövéssel meg tudja semmisíteni azokat.

Ez azért forradalmi áttörés, mondják a szakemberek, mert ezidáig csupán álló célpontok ellen, rögzített helyzetből sikerült a lézersugarakat bevetni. A rendszer kifejlesztése egyébként nem volt olcsó mulatság: csaknem egymilliárd dollárba került eddig.

Elemzők szerint az áttörés hatással lehetne az észak-koreai és iráni rakétaprogramokra is, mert arra kényszerítené az említett államokat, hogy újfajta, a jelenleginél gyorsabb rakétákat fejlesszenek, ám ennek költségeit nem biztos, hogy bírnák.

Az MDA szerint az irányított energia forradalmi használata a rakétavédelemben nagyon vonzó, mert potenciálisan egyszerre több célt is meg tud semmisíteni a fény sebességével, több száz kilométeres sugarú körben. Mindazonáltal néhány tudós és katonai elemző nincs meggyőződve a rendszer hosszú távú életképességéről. Mint mondják, láttak már ilyen „forradalmi” újításokat, amelyek aztán a valós helyzetben, a valóságos harcokban csődöt mondtak.

(guardian.co.uk, MNO)

Egyre népszerűbbek a saját gyártású forgószárnyasok

EC-175EC-175

A gazdasági válság ellenére a 2009-es évet sikeresen zárta az európai helikoptergyártás. Az Eurocopter 4,6 milliárd eurót zsebelt be, a lengyel Aero Vodochody három megrendeléssel lett gazdagabb.

A világ egyik vezető helikoptergyártója – Eurocopter - bejelentette, hogy a tavalyi évben 58 százalékkal növelte eladását Ázsiában, az előző évhez képest. A sikeresen nyélbeütött vásárlások értéke elérte a 896 millió eurót. A megrendelések terén is sikereket könyveltek el az adott időszakban, mert az ázsiai üzlet összértéke közel 505 millió euró. Az Eurocopter vállalat legkeresettebb rotoros vasmadarai az EC120, EC130, EC135, AS350 B3, NH90 TTH és az EC725 típusú helikopterek. 2009-ben – a földkerekség egészére nézve - a gyártó 4,6 milliárd eurós forgalmat bonyolított. A sikerhez az is hozzájárult, hogy az említett régióban található az európai cég leányvállalatainak a fele. A gyártó cég jóslatai szerint, a folyamatosan fejlődő Ázsia a jövőben is kulcsfontosságú szerepet fog betölteni a helikopterek értékesítésének terén, így nem fogják elhagyni ezt a piacot.

A statisztikai adatok tanulságai szerint, bár 2009 során az egész világot érintő tendencia okán csökkent a kereslet a könnyű helikopterekre, de ugyanakkor Ázsiában - is - nőtt a nagyobb teljesítményű helikopterek iránti igény. A Eurocopter konzorcium sikeres kapcsolatokat is kiépített az évek során a térségben, például a Korea Aerospace Industry (KAI) céggel, illetve az Aviation Industry of China (AVIC) gyárral is. A 2009-es esztendő igazán sikeresnek mondható az európai cég számára, mert átadták a helikoptergyár első Customer Service Centre központját Hong Kong-ban, bemutatták az új koreai helikopter prototípusát, végrehajtotta szűzfelszállását az EC175 és az első thaiföldi leányvállalat is megnyitotta kapuit. Az európai megrendelőket sem hanyagolják el, mert a közelmúltban Spanyolországgal kötöttek egy szerződést, 12 darab EC135 P2I helikopter megvásárlásáról. Négy forgószárnyast már 2010-ben leszállítanak a hispánoknak, a következő négyet 2011-ben, míg az utolsó darabokat 2012-ben. Az EC135-ös helikoptereket a rendőrség és a Guardia Civil rendszeresíti, melyek már rendelkeznek 7-7 darab ilyen típusú helikopterrel.

Amíg az Eurocopter új, EC-175-ös helikoptere 2009 decemberében végrehajtotta sikeres szűzfelszállását, addig a típus kínai változatának (Z-15) jövője igen bizonytalannak tűnik. A helikoptergyár elnöke mindezt a 2010. február 2-án kezdődött, szingapúri légibemutatón jelentette be. Lutz Bertling kifejtette, hogy az EC-175 forgószárnyas fejlesztési munkálatai öt évvel ezelőtt kezdődtek, melyben a kínai AVIC cég is szerepet vállalt. Az elmúlt évek során az európai változattal semmiféle probléma nem adódott és minden a tervek szerint alakult. Azonban a cég jelenlegi álláspontja szerint a kínai változat fejlesztése egyszerűen megrekedt. Az Eurocopter most értetlenül szemléli a kínaiak azon lépését, hogy az EC-175-ben használt Pratt & Whitney hajtóművek helyett a kínai változatba a francia Turbomeca hajtóműveit akarják beszerelni.

A héten megrendezésre kerülő szigapúri légibemutatón a Boeing illetékesei bevallották, hogy vállalatuknak csökkenteni kell a V-22 Osprey billenőrotorosok előállítási költségeit - és egyben árait is - legalább húsz százalékkal. Minderre amiatt van szükség, hogy a típus piacképes maradjon a nemzetközi színtéren is. A V-22 típust hivatalosan csupán a jenkik használják, pontosabban a tengerészgyalogság és a légierő kijelölt egységei. A britek, Izrael és Norvégia is érdeklődött iránta, de a típust kísérő sorozatos csúszások, a magas ár és a Védelmi Minisztérium tiltásai miatt egyelőre az üzletből semmi sem lett. A helyzet odáig fajult, hogy amennyiben a Boeing az elkövetkezendő évtizedben nem szeretné, hogy a típus teljesen deficites legyen, akkor meg kell jelenjen vele a nemzetközi piacokon is. Ezt pedig csak úgy érheti el, ha az igencsak borsos árat jelentős mértékben csökkenti. A V-22 alapkonstrukciójának ára 68 millió dollár darabonként (2008-as adat), melyet még megemelnek az egyéb felszerelések. Külföldi eladásokra akkor kerülhet sor, ha az USA által megrendelt 458 darabot már legyártották.

Az egyre erősödő lengyel Aero Vodochody helikoptergyártó vállalat három új szerződést nyert meg, összesen 150 millió euró értékben. Az elmúlt három hónapban megkötött szerződések közül a legjelentősebbet 2010. január 28-án írták alá az amerikaiakkal. Ennek keretében az Aero Vodochody szállítja az UH-60 Black Hawk forgószárnyasok számára a pilótafülkét, egészen 2017-ig. Sőt, lehetséges a szerződés meghosszabbítása is, további öt évvel. A lengyelek a gyártás elindítását 2011 közepére tervezik. „Ezen szerződések bizonyítják az Aero Vodochody versenyképességét a világpiacon és mindemellett azt, hogy képesek vagyunk a partnereink számára a fejlesztés és gyártás terén megfelelő professzionalizmust nyújtani” - mondta Ladislav Simek, az érintett vállalat elnöke. A másik két szerződés is katonai eszközök fejlesztéséről és javításáról szól, de ezekről bővebb információkat nem hoztak nyilvánosságra.

Ázsiában is egyre jobban hódítanak a saját fejlesztésű légi járművek. Az indiai Hindustan Aeronautics is egy sikeres fejlesztésen van túl és 2010 februárjában teljesítheti első repülését India új, könnyű harci helikoptere. Igaz, a típus többször komoly csúszásokat szenvedett, így az LCH (Light Combat Helicopter) a tervek szerint 2008 végén emelkedett volna először a magasba. Az LCH tervezése alkalmával felhasználták az Indiában jelenleg is szolgálatban lévő, saját fejlesztésű „Dhruv” típusú könnyű helikopter számos technikai megoldását. Ez utóbbi típus annyira jól sikerült, hogy a nemzetközi piacra is be tudtak törni vele. A Hindustan Aeronautics elnöke elmondta, hogy a helikopter sikeresen teljesítette szárazföldi tesztjeit, és készen áll az első repülésére. Az indiai fegyveres erők száz darabot meghaladó mennyiséget akarnak vásárolni az új típusból, amelyet a szintén saját fejlesztésű, „Nag” páncéltörő rakétájával is felszerelnek majd.

Dél-Korea is előállt saját harci helikopterének előzetes terveivel. Az ország védelméért felelős hivatal (DAPA – Defence Acquisition Programme Administration) tájékoztatása alapján Dél-Korea vezetése döntést hozott arról, hogy megvizsgálják egy saját fejlesztésű vadászgép, illetve egy harci helikopter megépítésének lehetőségeit. A bejelentés ugyanakkor nem tért ki arra, hogy mennyi pénzt is áldoznak erre, de várhatóan még ebben az évben elkészülnek a költségtervezettel. Szöul, az eredmények alapján, várhatóan 2012 végén hozza meg a döntést, hogy megkezdődhet-e a vadászgép és a harci forgószárnyas fejlesztése. Amennyiben a kormány elfogadja a KFX és a KAH (Korea Attack Helicopter) programokat, akkor a könnyű harci helikopter megépítését 2018-ra, míg az új vadászgépét 2021-re fejezhetnék be.

A KAH kivitelezőjeként a Korean Air Aerospace vagy a Korea Aerospace Industries jöhet szóba, külföldi cégek – elsősorban a Eurocopter - közreműködésével. A fejlesztésben való részvételre esélyes még az Agusta-Westland, a Boeing, és a Sikorsky is. Feltehetően a két utóbbi amerikai cég hátránnyal indulhat, mert a saját fejlesztés hátterében az USA gyengülő térségbeli helyzete állhat. A vadászgép fejlesztésének hatvan százalékát Dél-Korea vállalta, a fennmaradó részt itt is külföldi cégek végzik, amire legesélyesebb a Eurofighter konzorcium lehet. Amíg el nem készülnek a saját típusok, addig is igyekeznek megizmosítani haderejüket, mert hamarosan tendert írnak ki új vadászgépek beszerzésére. Továbbá AH-64 Apache harci helikoptereket is vásárolni akarnak, mert egyelőre nem rendelkeznek kifejezetten támadó forgószárnyasokkal.

(Jetfly nyomán Szent Korona Rádió)

Ajánló: A magyar katonai repülés története 1938-2008 (x)

Az orosz haderő jelene és jövője (2. rész)

Kisebb-nagyobb felzúdulást keltett nyugati körökben az orosz ötödik generációs vadász repülése. Nagyon úgy tűnik, hogy a ruszkik magasabb fokozatra kapcsoltak a fegyverkezés terén, ami nem kizárólag a légierőt érinti.

Orosz hadihajók éles bevetésen

A szomáliai kalózok ellen kezdeményezett összefogás keretében 2008 októberétől Oroszország is csatlakozott ahhoz a nemzetközi rotációs rendszerhez, mellyel hadihajókat küldenek az Ádeni-öbölbe. Oroszországot az érintett térségben elsőként a Balti-tengeren tevékenykedő flottakötelék kijelölt egysége képviselte, ezt követően pedig a Csendes-óceáni flotta Admiral Vinogradov, valamint az Admiral Pantyelejev rombolója. Az orosz haditengerészet szóvivője még az elmúlt év végén bejelentette, hogy a Neustrashimy fregatt kezdte meg tevékenységét a térségben, felváltva az Admiral Csabanenko rombolót. Az említett romboló még a tavalyi év novemberében váltotta fel az Admiral Tributus rombolót.

Orosz rombolókOrosz rombolókEz utóbbi a térségben való tartózkodásának ideje alatt közel harminc ország, száz kereskedelmi hajójának átkelését kísérte. Az oroszok kihasználták a terep adta előnyöket és nem hagyták ki az erődemonstráció lehetőségét, így kínai hadihajókkal két hadgyakorlatot is teljesítettek. A Neustrashimy fregatt, másodszor tevékenykedik a térségben, mert már 2009 februárjában is őrjáratozott az Ádeni-öbölben. Tevékenysége kezdetekor egy 12 hajóból álló konvoj átkelését segítette, de legfontosabb feladatköre az áthaladó kereskedelmi hajók útjának biztosítása. 2008-ban meglepően sok kalóztámadás történt a térségben. Ennek „köszönhetően” közel húsz hadihajó érkezett Szomália partjaihoz, amelyeken a szél az orosz, amerikai, kínai vagy valamely arab állam lobogóját fújta. A helyzetet igazán tavaly sem sikerült megoldani, mert beismert adatok értelmében közel negyven hajót foglaltak el a kalózok és az idei év elején sem csökkent aktivitásuk.

Korai öröm a Nyerpa tengeralattjáró miatt

December 28-án az orosz haditengerészet átvette a K–152 Nyerpa, 971 Scsuka-B típusú (NATO kód: Akula II) nukleáris meghajtású, támadó tengeralattjárót. A hadrendbe állítást megelőzően az új acélcápa teljesítette az előírt vizsgálatokat. Ennek során megállapították a harcászati-technikai paramétereit és a megbízhatóságát. A javítás költségei közel hatvanöt millió dollárra rúgtak. A harmadik generációs, orosz búvárhajó építése még 1991-ben kezdődött Komszomolszk város dokkjában, majd 2006-ban bocsátották vízre. 2004-ben Oroszország kecsegtetőnek tűnő üzletet kötött Indiával, mely szerint a tengeralattjárót bérbe adja az indiai haditengerészet számára. Az első átadást 2007-re ütemezték, de az építést tíz hónapra felfüggesztették, így az üzlet meghiúsulni látszott. Időközben az ára is megszaladt, amelyet az indiaiak nem toleráltak. A nehézségeken sikerült felülkerekedni, így a hajó – feltehetően - 2010 eleső felében átadásra kerül India részére, ahol Csakra néven fog szolgálatba állni.NyerpaNyerpa

A tengeralattjáró átadását nem kísérte szerencse, mert egy 20 halálos áldozattal járó baleset is hátráltatta. 2008. november 8-án, az egyik tengeri próbaút során, a búvárhajó orrában működésbe lépett a tűzoltó rendszer, amely mérgező freont jutatott a levegőbe. A baleset idejében 208-an tartózkodtak a tengeralattjáró fedélzetén. Az eset után a tengeralattjárót újra teljes átvizsgálásnak vetették alá, 2009 júliusában pedig a megismételt ellenőrzések sikeresnek bizonyultak. Az orosz Védelmi Minisztérium közlése szerint, a K–152 Nyerpa tengeralattjárón utólagos felülvizsgálatot kell végrehajtani 2010 februárjában. Az utólagos felülvizsgálatra, beszabályozásokra, ellenőrzésekre elméletileg amiatt van szükség, hogy a korábbi tesztek során feltérképezett hiányosságokat helyreállítsák, így a tengeralattjárót teljes biztonsággal lehessen majd újból vízrebocsátani. Ez utóbbi bejelentés viszont rácáfolt a korábbira, mely szerint az acélcápa száz százalékos. A Nyerpát, annak ellenére, hogy súlyos balesetet szenvedett a tengeri próbaútja során 2008 novemberében, szolgálatba állították és azt nyilatkozták a szakemberek, hogy a végső ellenőrzésein mindent rendben találtak, az ellenőrzések pedig sikeresen be is fejeződtek.

Újjászületnek az orosz „bőrnyakúak”

2015-re megtörténik az orosz tengerészgyalogság egységeinek átfegyverzése és átszervezése. A hadsereg modernizációjára vonatkozó kormányprogram T-90-es harckocsikat, BMP-3-as harcjárműveket, BTR-82A páncélozott szállítójárműveket, BRDM-3-as páncélozott felderítő gépjárműveket, 2Sz31 „Vena” (120 mm-es, önjáró) tüzérségi löveget, valamint fejlettebb légvédelmi eszközöket, kézifegyvereket és gránátvetőket juttat az orosz tengerészgyalogos alakulatok számára. A ruszki "bőrnyakúak" fegyverzetének jelentős mértékű cseréje, az orosz hadsereg átfogó modernizációs programjának része. 2009. november 18-án mondott nyilatkozatában Vlagyimir Putyin kijelentette, hogy 2020-ra az orosz hadseregben a modern fegyverek száma nem lehet kevesebb, mint az összes fegyver 70-80 százaléka. „Ezek a fegyverek a modern és jövőbemutató technikát kell, hogy képviseljék. Nem egyszerűen csak megbízhatóak, mint az 1938-as tarack” - mondta.

BTR-82BTR-82Putyin nyilatkozatát megelőzően Medvegyev is hasonlóképp szónokolt, mert szerinte „2010-ben az orosz hadsereg modern fegyvereket állíthat majd hadrendbe, többek között 300 darab páncélozott technikai eszközt, öt „Iszkander” típusú rakétakomplexumot, 30 helikoptert, 28 harci repülőgépet, három nukleáris meghajtású tengeralattjárót, és egy „Korvett” osztályú hadihajót”. A Nyizsnyij Novgorod területén található Arzamasszkij gépgyárban megkezdődtek a BTR-82 és a BTR-82A páncélozott szállító harcjárművek végső tesztelései. Ezek sikerei után megkezdődik leszállításuk – először - az orosz hadsereg számára. Kiszivárgott információk alapján a próbák 2010 februárjában befejeződnek és ez év júliusára megtörténik az adatok teljes kiértékelés is. Az új harcjárművek már ez év nyarán is szolgálatba állhatnak a hadsereg kötelékében.

Az új BTR-82 és BTR-82A típusú páncélozott szállító harcjárművek az orosz hadseregben jelenleg is szolgálatban álló (BTR-80, BTR-80A) harcjárművek modernizált, továbbfejlesztett változatai, tehát nem teljesen új fejlesztésekről van szó. A fejlesztett járművek erősebb, 300 lóerős dízelmotorokat kapnak és a repeszvédelmet is megerősítették. A BTR-82A harcjármű 30 mm-es gépágyút kap, amíg a BTR-82 egy 14,5 mm-es gépfegyverrel szerelik fel. A páncélozott harcjárművek tornyait fegyverstabilizáló mechanizmussal – ez a nyugati típusok többségénél alap - és pontosabb célzó-berendezéssel is felturbózzák. Szakértők véleménye szerint a korszerűsítésnek köszönhetően az új harcjárművek harcászati hatékonysága kétszeresére nőtt a BTR-80 típushoz viszonyítva.

2010-ben folytatódik az orosz haderő repülőgépparkjának korszerűsítése

Az előzetes tervek értelmében az idei év folyamán az orosz haderő új típusú repülőgépet és helikoptereket állít szolgálatba. Ennek megfelelően várhatóan kilenc Jak-130 kiképző-harci repülőgépet, illetve Anszat-U, Mi-28N és Ka-52 típusú helikoptereket kap a szárazföldi erő. Az Anszat-U típusú helikopterekből négyet kap a hadsereg. Az, hogy a Mi-28N „Éjszakai vadász” és a Ka-52 „Alligátor” típusú helikopterekből hány darabot vehet át a légierő 2010-ben, még nem ismert. Mi-28Mi-28

Az orosz haderő sajtószolgálatának vezetője azt azonban elmondta, hogy 2015-re az orosz hadsereg helikoptereinek közel negyven százaléka lesz új, illetve többségben modernizált. A repülőgépek tekintetében az új katonai repülőgépek száma meghaladja az ötven százalékot. A sajtószóvivő hozzátette, hogy az orosz hadsereg 2009-ben már kapott hat darab Anszat-U típusú könnyű, többcélú helikoptert és két darab Jak-130 kiképző-harci repülőgépet. A közelmúltban hozták nyilvánosságra azt a hírt, hogy 2010-ben további kísérleteket fognak végrehajtani a Jak-130 típussal, amelynek célja a harci repülőgép tökéletesítése. Közismert tény, hogy a Szovjetunió halála óta a Jak-130 típus az első, teljes egészében orosz fejlesztésű repülőgép.

Az orosz Rosztvertol, rosztovi helikoptergyártó vállalat az idei év elejére tíz Mi-28N harci helikoptert adott át az orosz hadsereg számára. Az újabb négy éjjeli forgószárnyas átadásán ott volt az orosz védelmi miniszter, Anatolij Szerdjukov is, aki egyúttal a gyárban megtekintette a készülő helikoptereket és megszemlélte a Mi-28N, a Mi-35 és a Mi-26T típusokat. A miniszter továbbá kijelentette, hogy a közelmúltban technikai fejlesztést kapott üzem papíron képes lesz évi 15-20 vadonatúj helikopter legyártására.

Mi-26Mi-26A moszkvai Mil helikoptergyárban hozzákezdtek egy nehéz szállítóhelikopter típus fejlesztési munkáihoz, amelyhez a világ jelenlegi legnagyobb, többcélú szállítóhelikoptere, a Mi-26 nyújtja az alapot. Az új, Mi-46 típusjelű helikopter technikai adatait egyelőre még ismeretlenek, de az oroszok megalomániáját ismerve hatalmas forgószárnyasra lehet számítani. Az új helikopter fejlesztése mellett a Mil cég folyamatosan végzi a Mi-26 típusú helikopterek modernizációját is. A Mi-46 fejlesztéséhez már a 90-es években nekivágtak, azonban leállították, mert bizonytalanság övezte a kivitelezhetőségét. Az orosz polgári légiközlekedési minisztérium technikai elvárásainak megfelelően a Mi-46 típusnak egyesítenie kellene a szállítóhelikopter és a daruhelikopter funkcióit. A szabályok meglehetősen szigorúak, mert 270 km/óra sebesség elérésére kellene képesnek lennie és hatótávolságának el kell érnie a 750 km-t.

Új piacokra tör a fegyveripar

Az orosz fegyveripar arra törekszik, hogy tovább erősítse pozícióit az ázsiai kontinensen. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a közelmúltban, Malajziában megrendezett fegyverpiaci bemutatón az új vásárlók feltérképezése volt az elsődleges cél. További elképzeléseik szerint, a jelenlegi és a lehetséges vevőkkel igyekeznek szorosabbra fűzni a kapcsolatot. Mindezt, az oroszok legfőbb fegyverszállító cégének (Rosoboronexport) jelentéséből derült ki. A kétévenként megrendezett Langkawi International Maritime and Aerospace (LIMA) kiállítás a malajziai Mahsuri International Exhibition Centerben kap helyet. Az orosz küldöttség azt remélte, hogy a kiállítás új előrelépést fog jelenteni a haditechnika fejlesztése terén Oroszország és az ázsiai országok között. Az oroszok elsősorban a harci repülőgépek, a légvédelmi rendszerek és haditengerészeti eszközök és felszerelések széles választékával képviselték magukat. A harci repülők között szerepelt a Szu-35 és a MiG-35, többfeladatú vadászgép, a Jak-130 harci-kiképző repülőgép, valamint a Mil és a Kamov helikopterek változatai.

Jak-130Jak-130Az érintett térség országai különféle okok miatt, de több szállal is kötődtek az orosz hadiiparhoz. Az 1990-es évek közepe óta a Szuhoj konzorcium fejlesztette típusok a legnépszerűbbek a térségben. Vietnam 12 db Szu-27 és 12 db Szu-30MK többfeladatú vadászrepülőgépet vásárolt, Indonézia 5 db Szu-27 és 5 db Szu-30MK típust, Malajzia 18 db Szu-30MK repülőgépet szerzett be az oroszoktól. Az orosz gyártású légvédelmi eszközöket a Tor-M2E, a Buk-M2E és a Pantsir-S1 rendszerek képviselik. Bemutatták a kis- és közepes vízkiszorítású hadihajóikat, elsősorban a Molniya rakétás gyorsnaszádot. A ruszki acélcápák is képviseltették magukat, így az Amur-1650 dízel-elektromos és a Piranha tengeralattjárók is, amelyekre Délkelet-Ázsia országai mutatnak nagyobb igényt.

A Roszoboronexport igazgatója, Anatolij Iszajkin a malajziai bemutatót követően hamar egy nyilatkozattal állt elő, mely szerint Oroszország 2009-ben mintegy 7,4 milliárd dollár értékben exportált fegyvereket és haditechnikai eszközöket. 2008 adataihoz képest ez a szám tíz százalékos növekedést jelent. A 2009-ben leszállított fegyverek közel felét a légierők kapták. A Roszoboronexport adatai szerint 2001-2009 között a haditechnikai eszközök kivitele 2,4-szeresére növekedett. Iszajkin véleménye szerint, a 2008 őszen kezdődött globális pénzügyi válság megakadályozta a megrendelőket abban, hogy időben teljesítsék a szerződésben foglalt fizetési feltételeket, így történhetett, hogy a bevétel nem érte el a várt összeget.

A legfrissebb (2010 január) adatok szerint, a Roszoboronexport 34 milliárd dollárnyi megrendelést tart nyilván. 2009 áprilisában kiszivárgott információk szerint, a világpiacon az orosz repülőtechnikai eszközök iránti érdeklődés a legnagyobb. 2008-ban az orosz fegyverexport 56 százalékát tették ki a repülőtechnikai eszközök, a légvédelmi eszközök kivitele pedig 17 százalékos volt. Ezeket a szárazföldi erők számára eladott különféle harceszközök követik (15 százalék), míg a haditengerészeti export kilenc százalékos. A brit védelmi és biztonsági szervezet felderített adatai alapján, fegyverexport tekintetében – az utolsó öt évben - a jenkiké az aranyérem, a briteké a második, Oroszország a harmadik és Franciaország a negyedik helyezés.

Az ázsiai és csendes-óceáni térség földrajzi adottságainak köszönhetően, olyan a vadászgépet keresnek az érintett országok, amely megfelel a többfeladatúság szempontjainak. A repülőgépeket nem csak egy-egy funkció ellátására rendszeresítik, hanem a hadászati és harcászati küldetések tucatnyi típusának (például levegő-levegő, tengerészeti hadviselés, levegő-föld) az ellátása az elsődleges cél. Az oroszok mindezzel tisztában vannak és igyekeznek is megfelelően kiszolgálni a célországok haderejének igényeit. A Roszoboronexport elemzése szerint a Szu-30, a Szu-35 és a MiG-35 típusoknak jó esélyeik vannak, mert az érintett országok meglévő Szu-27, MiG-21 és MiG-29 gépeiket ezekkel a típusokkal válthatják le.

A saját fejlesztésű repülőgép programok mellett az Ázsia-Csendes-óceán régióban jelenleg is folyamatban van számos vadászrepülőgép beszerzésére irányuló tender. Legnagyobb ezek közül most Indiáé, ami 10-12 milliárd dollár értékben, 126 darab többfeladatú harci gépet szeretne vásárolni. A hírek szerint további Szu-30MKI harci gépek megrendelése is várható a közeljövőben. A maláj királyi légierő 18 darab Szu-30MKM-et vásárolt, amit várhatóan hamarosan újabb vadászgép beszerzés követhet, mert döntöttek a MiG-29-esek kivonásáról, melyek pótlására az oroszoknak nagy esélyük van. Indonézia már átvehetett öt darab Szu-30MK és két darab Szu-27SzK gépet, melyeket 2011-ben várhatóan újabb három darab Szu-30-as leszállítása követhet.

Az indiai „aranybánya”

Mig-29KMig-29KAz indiai haditengerészet február 19-én Goában, hivatalosan is rendszerbe állítja az Admiral Gorshkov repülőgép-hordozó fedélzetére szánt MiG-29K típusú harci repülőgépeit. Összesen 16 db repülőgépből van szó, melyekből 12 darab együléses MiG-29K, 4 darab pedig kétüléses MiG-29KUB oktató vadászrepülőgép. Az orosz gépeket önálló századba szervezték, amely a Black Panthers (Fekete Párducok) nevet kapta. A 2004-es megállapodás 16 db repülőgép és az Admiral Gorshkov repülőgép-hordozó megvásárlását tartalmazta. Ennek első részletét (négy, szétszerelt Míg-29K) még tavaly decemberben átadták az indiai haditengerészetnek az INS Hansa tengerészeti bázison. A szerződésben a 45 000 tonna súlyú Kijev-osztályú Gorshkov ára 974 millió dollárt, a 16 db MiG-29K repülőgép ára pedig 526 millió dollárt tesz ki. Jelenleg a repülőgépek összeszerelését végzik az INS Hansa haditengerészeti bázison. Az átadás követően a repülőgépek - ideiglenesen – az említett tengerparti bázison fognak szolgálatot teljesíteni, amíg az Admiral Gorshkov hordozót át rendszerbe nem állítja a haditengerészet.

Előrejelzések szerint erre 2012-ben kerül sor és az INS Vikramaditya nevet kapja. India tervei között szerepel egy másik szerződés aláírása is Oroszországgal további 29 db MiG-29K megvásárlásáról 1,2 milliárd dollár értékben, annak érdekében, hogy tovább erősítse haditengerészeti erejét. Az indiai Míg-29K típusok megerősített futóművekkel, fékezőhoroggal, felhajtható szárnyakkal, továbbá nagyfokú korrózióállósággal rendelkeznek, valamint felszerelték őket teljesen digitalizált pilótafülkével, idegen tárgyak beszívása elleni védelemmel, továbbá többcélú és megnövelt hatótávolságú radarral is ellátják. A MIG-29K repülőgépek biztosítani fogják a repülőgép-hordozójuk légi oltalmazását, ezenkívül szert tesznek nagyfokú légi fölényre mind szárazföldi, mind légi célokra egyaránt, a nagypontosságú irányított rakétáikkal, minden időjárási körülmények között, nappal és éjszaka.

Orosz és indiai szakemberek egy közös fejlesztésű ötödik generációs vadászrepülőgépen is dolgoznak, melyben negyedrészt vállalt az indiai Hindustan Aeronautics (HAL) konzorcium. A híradás az indiai légierő számára fejlesztendő repülőgépről szól, amelynek alapját az orosz PAK FA adja. A közös fejlesztésű harci gép földi próbái már a tavalyi év végén elkezdődtek. A megegyezés szerint az indiai vállalat fejleszti a vadászrepülőgép fedélzeti rendszerét, amire már volt példa a Szu-30MKI típusnál. Továbbá a HAL készíti el az átalakított PAK FA navigációs rendszerét, a pilótafülke információs kijelzőinek döntő többségét és a mentőrendszereket is. A munka nagyobb részét az orosz Szuhoj konzorcium végzi. India számára kétüléses változat is készül az „átszabott” PAK FA típusból.

Hivatalos információ az új vadászrepülőgéppel kapcsolatban még nem látott napvilágot. Fényképek és a repülőgép harcászati-technikai adatai csak a szűzfelszállás után kerülnek majd nyilvánosságra. Azonban erre sem kell sokat várni, mert feltehetően már az idei év első negyedévében sor kerül az első felszállásra. A lopakodó tulajdonságokkal megáldott repülőgépet állítható gázkiáramló nyílásokkal szerelik fel, hogy ezzel javítsanak a manőverező képességén. Szakértők jóslásai szerint, a repülőgép maximális sebessége elérheti a 2,1 Mach-ot és utánégető üzemmód használata nélkül, vízszintes repülés során képes lesz átlépni a hangsebességet (szupercirkálás). A fejlesztések becsült értéke 8-10 milliárd dollár között mozog, de feltehetően ez az összeg változni fog. Oroszország és India egyaránt 250 darab repülőgép megrendelését tervezi. T-90T-90

India nemcsak orosz harci gépeket vásárol, hanem harckocsikat is. Az indiai hadsereg elsődleges tervei szerint az orosz alapokból kifejlesztett, de saját gyártású Arjun típussal kívánták felváltani a kiöregedő, T-72 típusú harckocsikat. Azonban az indiai acélszörny már a rendszerbe állítása előtt kiöregedett. Ez pedig arra késztette az indiai katonai vezetést, hogy az orosz T-90 típust rendszeresítsék. India tervei szerint 2020-ig, 35 harckocsiezredet állítanak föl, amelyek T-90 típusú harckocsikat használnak. Az első 310 darab harckocsit India még 2001-ben rendelte meg, amelyből 186 darabot már Indiában gyártottak le. 2006-ban Indiának további 330 darabot szállítottak, majd 2007-ben a korábbi szerződéseket kiegészítették további ezer darabbal. Feltehetően nem állnak meg ennél a mennyiségnél és közeljövőben újabb szerződésre is sor kerülhet. A megállapodás értelmében a harckocsikat licenc alapján, Indiában fogják gyártani.

Az AFP hírügynökség értesülései szerint a két ország között jelenleg 15 milliárd dollár értékben vannak teljesítésre váró fegyverkereskedelmi szerződések. India és Oroszország között a hidegháború óta áll fenn gazdasági és politikai együttműködés, amely feltehetően a jövőben sem változik. Manmohan Szingh, indiai miniszterelnök decemberi oroszországi látogatása is ezt támasztja alá. A két érintett fél további tízéves katonai együttműködésről állapodott meg, melynek értelmében 5 milliárd dollár értékben kerül sor az indiai légierő orosz fegyverekkel történő fejlesztésére és karbantartására.

India folyamatban lévő fegyverüzletei Oroszországgal:

- Gorskov repülőgép-hordozó 2,3 milliárd dollárért, várhatóan 2013 elején áll szolgálatba.
- A mostanival együtt 45 db MiG-29-es (37 db együléses MiG-29K és 8 db MiG-29KUB kétüléses oktató) vadászgép, összesen 1,7 milliárd dollár értékben.
- 230 db Szuhoj-30MKI vadászbombázó, 8,5 milliárd dollár értékben (amiből 105 darab már legyártásra került).
- India beleegyezett a Szuhoj T-50 PAK-FA ötödik generációs vadászrepülőgép megépítéséről szóló 10 milliárd dolláros orosz projektbe is.
- 6 db Talvar-osztályú, csökkentett észlelhetőségű fregatt, 1,85 milliárd dollár értékben (3 db legyártva, további 3 db 2012-ig szolgálatba áll).
- 657 db T-90 harckocsi, 1.86 milliárd dollárért (310 már leszállítva, még 1000 db Indiában kerül legyártásra).

Libanon és Líbia

A libanoni légierő orosz MiG-29-eseket kap, melyeket az orosz légierő jelenleg is üzemelő gépeiből adnak át. A gépeket jelképes összegért szerzik be, melyek érkezése 2010 második felére várható. Az átadásokat megelőzően az orosz fél egy féléves tanfolyam keretein belül képzi ki a pilótákat és a műszaki személyzetet. A tíz MiG-29-es ingyenes átadásáról még a tavalyi év decemberében döntöttek a felek. A gépek nem újak, a már hadrendben álló típusok állományából adják át a líbiaiaknak, gyakorlatilag egy katonai segítségnyújtás részeként. A libanoni légierő jelenleg francia Mirage és brit Hawker Hunter típusokat üzemeltet, de ezek már elavultak és csupán néhány gép van repülőképes állapotban. Ezeken kívül a légierő még - az ötvenes években fejlesztett - Bell UH-1 helikoptereket üzemeltet, néhány Robinson R44 típussal és kilenc SA342L Gazella típusú helikopterrel együtt.

Líbia és Oroszország január végén 1,8 milliárd dollár értékű megállapodást kötött, amelynek keretében az oroszok fegyvereket adnak el az észak-afrikai országnak – jelentette be Vlagyimir Putyin, az Izhmash fegyvergyárban tartott megbeszélésen. A szerződésben nem csupán lőfegyverek eladása szerepel, de azt nem részletezték, hogy pontosan milyen típusú fegyverzet vagy katonai felszerelések eladásáról van szó. Előzőleg többnapos tárgyalások zajlottak Moszkvában, Putyin és Abu-Bakr Junisz Dzsaber altábornagynak, a líbiai védelmi tárca vezetőjének a részvételével. Orosz tisztviselők korábban azt nyilatkozták, hogy a tárgyalások a megfelelő ütemben haladnak a líbiai és az orosz fél között a fegyverek eladása terén. Az orosz diplomáciai források már több információt is kiszivárogtattak. Líbia tervei között 20 db vadászrepülőgép, legalább két Sz-300-as légvédelmi rakétarendszer, továbbá T-90C harckocsik, valamint egyéb katonai fegyverek beszerzése is szerepel. Továbbá a líbiaiak 140 darab T-72-es harckocsiját is az oroszok modernizálják.

Az Irkut vállalat a Roszoboronexport cég segítségével megállapodott Líbiával hat darab, új, Jak-130 típusú kiképző-harci repülőgép eladásáról. A megállapodás értelmében az első két gépet 2011-ben, amíg a többi négyet 2012-ben veheti át Líbia. A Jak-130 típusú kiképző-harci repülőgépek ára közel 15 millió dollár. Ennek tükrében a hat repülőgép 90 millió dollárjába kerülhetett Líbiának, ugyanakkor a szerződés valós értékét nem közölték. Az elmúlt években újra megerősödött a Moszkva és Tripoli közötti kapcsolat, amelynek legjobb példája Kadhafi, líbiai elnök 2008-as, moszkvai látogatása volt. A XX. század második felében Líbia a szovjet fegyverek egyik legnagyobb vásárlója volt, az általa beszerzett haditechnika értékét legalább húsz milliárd dollárra becsülik. A Szovjetunió mintegy 300, különböző típusú harci repülőgépet, legalább 4 ezer páncélost, légvédelmi rakétakomplexumokat, haditengerészeti technikát és lőfegyvereket szállított Líbiának. Líbia ellen 1992-ben büntetőintézkedéseket vezettek be, amelyeket 1999-ben feloldottak.

Vietnám volt a tavalyi év elsőszámú megrendelője

Kilo-hajóosztályKilo-hajóosztályA 2002-ben Kínával megkötött szerződéskötés után, ahol a kínaiak 8 db tengeralattjáró megvásárlásáról írtak alá megegyezést, a Vietnámmal kötött megállapodás minősül Oroszország számára a második legnagyobb méretű fegyveripari szerződéskötésnek. A Project 636 (NATO kód: Kilo-hajóosztály) hagyományos dízel-elektromos meghajtású tengeralattjárókról megkötött üzlet, amelyet a vietnámi miniszterelnök múlt év decemberi moszkvai látogatása során írtak alá, megközelítőleg 2 milliárd dolláros becsült értékről szól. Ezen felül a két fél megkezdte 12 db Szu-30MK2 vadászrepülőgép megvásárlásáról szóló szerződés előkészítését is, a 2009 januárjában megkötött 500 millió dollár értékű megállapodás mellett, amely szintén 12 db Szu-30MK2 vadászgép megvásárlásáról szól. Tervek szerint az első szerződésben megrendelt repülőgépek leszállítása ez évben elkezdődik. A tengeralattjárók megvásárlásáról szóló szerződés még maga után von számos infrastrukturális beruházást is Vietnámban. Ez pontosan egy haditengerészeti bázis, különböző javítási és karbantartási munkák elvégzésére szolgáló dokk, egy kommunikációs központot felépítését, valamint a hajókat kiszolgáló személyzet kiképzését jelenti. Vietnám eddig nem rendelkezett tengeralattjáró flottával. Ezek a megrendelések még további 2 milliárd dollárt hozhatnak az oroszok konyhájára.

(Jetfly, Háború Művészete, Honvédelem, MTI nyomán Szent Korona Rádió)

Ajánló: Az M-nap - Ki kezdte a II. világháborút? (x)

Iráni fegyver az amerikai harci helikopterek ellen

Lezuhant Apache valahol IrakbanLezuhant Apache valahol Irakban

Irán most egy olyan bejelentéssel feszíti a világhódítók idegeit, amely arról szól, hogy egy olyan új fegyvert fejlesztettek ki, amely kifejezetten az AH-64 Apache harci helikopterre „specializálódott”.

Iráni hírcsatornák információi szerint, a perzsák kifejlesztettek egy új fegyvert, amellyel hatékonyan védhetik ki az amerikaiak által nagy számban alkalmazott Apache harci helikopterek támadásait. Az irániak a fegyverhez nagy reményeket fűznek, mert bevallásuk szerint ezzel biztosan megállíthatóak a felfegyverzett jenki forgószárnyasok várható offenzívái. Szakértők – érthetően - titkolják az új fegyver szinte minden részletét és semmit sem hoztak nyilvánosságra az általuk kifejlesztett „Apache-gyilkos” fegyverről. Az Egyesült Államok és Izrael egyelőre visszafogta magát és hivatalosan visszautasította, hogy szándékában állna bármilyen támadást indítani, amennyiben a perzsa állam nukleáris programjának vitatott kérdése megoldódna. Ez viszont meglehetősen kétes kijelentés, annak tükrében, hogy a "vitatott kérdésekre" adott választ az USA és hűbérura ellenőrzi. Szokás szerint az USA megint idiótának nézte az egész világot, mert rácáfolva korábbi „békülékeny” kijelentésére a napokban jelentette be, hogy erősíteni kívánja a befolyását a Perzsa-öbölben. Történetesen arról határozott a washingtoni boszorkánykonyha, hogy Patriot légvédelmi rakétarendszert kíván telepíteni a térségébe.

A világhódítók minden erővel igyekeztek megdönteni az iráni rendszert, ennek keretében szigorú fegyverzeti embargót vezettek be az országgal szemben. De a világ nagy csodálkozására a blokád fegyvere visszafelé sült el. Irán ugyanis saját erejéből szerelte fel hadseregét és technikai fejlesztései is egyre nagyobb sikereket érnek el. Bár az 1980-88-as, Irakkal vívott - és a Pentagon által finanszírozott - háború meglehetősen felemás eredménnyel zárult, de hatalmas lökést adott a fegyveriparnak. 1992 óta pedig valóságos lavinát indítottak el azáltal, hogy hivatalosan is bejelentették, hogy saját gyártású vadászrepülőgépeket (Saeqeh és Azarakhsh), mini-Ghadir tengeralattjárókat, rakétákkal felfegyverzett hadihajókat, torpedókat, harckocsikat, páncélozott szállító harcjárműveket, páncéltörő és légvédelmi rakétákat fejlesztettek ki és gyártottak. Az is napvilágra került, hogy csak a tavalyi évben az irániak az általuk kívánt mennyiségben és változatban gyártották le a szükséges eszközöket. Egyes szakértők szerint olyannyira sikeresek lehetnek az perzsa fegyverek, hogy azok akár a fegyverpiacra is betörhetnek.

Az új fegyverről szóló bejelentést megelőzve, arról szivárogtak ki információk, hogy az oroszok szerint, semmi sem állíthatja meg őket abban, hogy katonai felszereléseket adjanak el Iránnak. Sőt, az oroszok ahhoz is ragaszkodnak, hogy a két ország közötti katonai együttműködést is folytatni fogják a fegyverek eladásának területén - jelentette ki a Roszoboronexport egyik illetékese. Oroszország még 2005 végén kötött szerződést a perzsákkal az Sz-300-as légvédelmi rakétarendszer leszállításáról. Azonban azóta sem került nyilvánosságra hivatalosan, hogy a szerződésben foglaltak teljesítése megkezdődött-e. Az alap Sz-300-as rendszer rakétái akár 150 kilométeres távolságból is képesek megsemmisíteni az ellenséges repülőgépeket és elméletileg a ballisztikus rakéták ellen is bevethetőek. Nyugati országok szakértőinek előre megrendelt nyilatkozata szerint, Teherán egyértelműen atomlétesítményeinek védelmét akarja biztosítani az orosz légvédelmi rendszerrel. Ezzel pedig igyekeznek arra utalni, hogy Irán valami rosszban töri a fejét. Azonban erre semmiféle bizonyíték nincs.

Bár az oroszok Sz-300-as rakétarendszerüket elvileg annak adják el, aki érdeklődést mutat iránta, a jenkik – és izraeli gazdáik – szerint az már mégiscsak túlzás, hogy ezt Iránnal teszik meg. Nem meglepő módon – és alátámasztva az USA támadási szándékát – épp ez az egyik indok, amiért a világhódítók amerikai csahos kutyái az oroszokra vicsorognak. A nyugati nagyhatalmakat „aggodalommal” tölti el az újabb lehetséges áldozatának fejlődése, melynek egyik indoka épp az oroszokkal való üzletelés. Washington és Tel-Aviv mérgelődve szemléli, hogy a perzsák, fejlett fegyverkezési programjuknak köszönhetően, körömszakadtáig védeni fogják szabadságukat. Az Sz-300-as légvédelmi rakétarendszer esetleges leszállítása amiatt aggasztja a cionista agresszorokat, mert az jelentős mértékben megnövelné Irán – egyébként is erősnek számító - légvédelmét. Az Sz-300-as legutóbbi típusa, az Sz-300PMU2 Favorit légvédelmi rakétarendszer hatótávolsága eléri a 195 km-t és akár 27 kilométeres magasságban is hatásos. A perzsa állam hatalmas légvédelmi erővel rendelkezik. Közel húsz, különböző típusú légvédelmi rakétát alkalmaznak, melyek között vannak saját gyártmányú típusok is. Emellett az ország védelmét erősíti a csöves légvédelem és a vadászgépek is.

A rögtönzött amerikai válasz

Nem hivatalos információk szerint, amely a közelmúltban került nyilvánosságra, Washington Patriot légvédelmi rakétarendszert kíván telepíteni a Perzsa-öböl térségébe, hogy nyomást gyakoroljon a térség államaira, illetve saját – egyre gyengülő – befolyását megerősítse. Tervek szerint az Amerikai Egyesült Államok két-két Patriot légvédelmi rakétaüteget telepítene négy, öböl menti országba, bár Kuvait, Szaúd-Arábia, valamint Izrael már rendelkezik régebbi típusú Patriotokkal. Az orosz Sz-300-as leszállítása miatt hirtelen telepíteni kívánt amerikai rakétarendszer nemtetszést váltott ki az oroszoknál és a kínaiaknál is. Bár sokáig rejtegették valós szándékukat, de még néhány amerikai szakértők is gyanítja, hogy Irán elrettentése áll a háttérben, bár indokként természetesen egy Izrael elleni támadást hoztak fel.

Az elmúlt időszakban az Egyesült Államok növelte a fegyverzet eladásait a régió néhány országában és demonstratív célzattal növelte a régióba küldött azon hadihajóinak számát, amelyek ballisztikus rakéták elfogására is képesek. Természetesen a jenki hajók ezen tulajdonsága mellett komoly támadó kapacitással is rendelkeznek, amely már nem annyira a védelmi képességről szól. Az Egyesült Arab Emirátusok és Szaúd-Arábia – a két leginkább Amerika-barát vezetéssel rendelkező ország - már közel 26 milliárd dollár értékben vásárolt fegyvereket az Egyesült Államoktól, csak az elmúlt két évben. Az öböl menti országok közül az Egyesült Arab Emirátusok költ legtöbbet a jenki fegyverekre, fennálló rendszerének megvédése érdekében. 2008 óta, 17 milliárd dollár volt az üzlet tétje, többek között 80 db F-16-ost szereztek be és jelenleg is folyamatban van más típusú vadászrepülőgépek beszerzése Franciaországtól.

(Háború Művészete, Honvédelem nyomán Szent Korona Rádió)

Az orosz haderő jelene és jövője (1. rész)

PAK-FA (T-50)PAK-FA (T-50)

Kisebb-nagyobb felzúdulást keltett nyugati körökben az orosz ötödik generációs vadász repülése. Nagyon úgy tűnik, hogy magasabb fokozatra kapcsoltak a fegyverkezés terén, ami nem kizárólag a légierőt érinti.

Jelentősebb események 2009-ben

A tavalyi évben az orosz fegyveres erő elsősorban a haderőreform meggyorsításának, az ahhoz kapcsolódó szervezési és átalakulási tervek megvalósításának köszönhetően került a nyilvánosság középpontjába. Az orosz Védelmi Minisztérium 2009 decemberének első napjaira a legtöbb, az orosz fegyveres erők új szervezeti struktúráját és modernizációját érintő feladatot végrehajtotta. Az átalakításoknak köszönhetően egyszerűsítették a vezetést, aminek egyik jó példája a december 1-jével, a légierőn belül létrejött hét műveleti parancsnokság, amelyek alá légibázisok valamint légi-kozmikus védelmi dandárok (légvédelmi rakétás és rakétaelhárító-egységek) tartoznak. A hadsereg reformja – többszöri csúszás után - 2008 őszén kezdődött. Ebben - többek között - a katonai struktúra, a központi katonai vezetés átszervezését, a hadseregben szolgáló tisztek és tábornokok számának csökkentését, a zászlósi és tengerészzászlósi intézmények (főiskolák) megszüntetését, gyorsreagálású csoportok létrehozását tűzték ki célul.

Su-27Su-27A MAKSZ-2009 Nemzetközi Repülő és Űrkutatási Szalonra történő gyakorlás során, augusztus 16-án összeütközött két Szu-27 típusú vadászrepülőgép, amelyek közül az egyik egy kertre zuhant. A földön négy fő megsérült, közülük egy nő a kórházban meghalt. A baleset következtében életét veszítette, Igor Tkacsenko ezredes az „Orosz Lovagok” nevezetű kötelék parancsnoka. A Su-27 típus ezen katasztrófája miatt sokáig vizsgálódtak az illetékesek, amely során több lehetőség is felmerült. A baleset ellenére az orosz légierő és a Szuhoj konzorcium a MAKSZ-2009 idején írta alá azt a szerződést, melynek értelmében az említett cég 64 darab repülőgépet szállít a légierő részére. A szerződés 48 darab Szu-35Sz, 12 darab Szu-27SzM és 4 darab Szu-30M2 típus repülőgépet foglalt magába. 2008-ban az orosz Védelmi Minisztérium és a Szuhoj cég már lebonyolított egy szerződést, mely szerint az orosz légierő 32 darab Szu-34 típusú frontbombázót kap.

A tavalyi év során a orosz haditengerészetnél is fontos események történtek. A legmeglepőbb hír az volt, hogy az oroszok azt tervezik, hogy a galloktól megvásárolnak egy Mistral -hajóosztályú helikopter-hordozót, valamint az építéshez szükséges technológiát, további négy ilyen típusú hadihajó megépítéséhez. A két országot képviselő munkacsoportok folyamatosan tárgyalnak a Mistral beszerzéséről az orosz haditengerészet számára. A legnagyobb érdeklődés a hajóépítési technológiát illette, amely lehetővé tenné az orosz cégeknek a hasonló, többféle feladatra is bevethető hadihajók megépítésének lehetőségét. Az említett helikopter-hordozó ára - francia hírforrások szerint - 400 és 500 millió euró között van. A hajót az STX France hajógyár központi üzemében építik majd meg, az Atlanti-óceán partján fekvő Saint-Nazaire város dokkjában.

December 9-én a „Dmitrij Donszkoj”nukleáris meghajtású tengeralattjáró sikertelen rakétaindítási kísérletet hajtott végre a Bulava ballisztikus rakétával. Az indítás vízalatti helyzetből történt és a harmadik fokozat hajtóművének instabil működése okozta a gondokat. Ezt megelőzően más tizenegy kísérleti indítást hajtottak végre a Bulava rakétával, amelyek kevesebb, mint a fele (öt) végződött sikeresen. Az ezt megelőző sikertelen indításra 2009. július 15-én került sor. Akkor a rakéta önmegsemmisítő rendszere önállósította magát az első fokozat leválását követően. A rakétarendszer haditengerészeti változatának következő kísérleti indítására ez év elején kerül sor, illetve az idei nyár során.

Bulava indításaBulava indításaA szárazföldi haderő 2009-ben több haditornát is végrehajtott, melyek erődemonstrációk is voltak egyben és nemcsak hazai földön tevékenykedtek. Legjelentősebb gyakorlatok voltak a „Kaukázus – 2009”, a „Ladoga – 2009”, az „Együttműködés – 2009” és a „Nyugat – 2009”. Ezek közül a legfontosabbnak a legutóbbi számított, melyet orosz és fehérorosz egységek végeztek. A hadgyakorlat szeptember 18-29. között zajlott a két ország területén. A két ország képviseletében, mintegy 12500 – 6000 orosz és 6500 fehérorosz – katona vett részt a gyakorlaton. Az élőerő mellett 40 repülőgép, 200 szárazföldi harcjármű is szerepet kapott, illetve a Fekete-, az Északi- és a Balti-tengeri Flotta kijelölt egységei is részt vett a haditornán. A NATO nem hagyta szó nélkül a hatalmas erődemonstrációt, bár meglehetősen visszafogott hangnemet ütött meg. Anders Fogh Rasmussen, a szervezet főtitkára kijelentette, hogy „a Fehéroroszországban végrehajtott hadgyakorlat sem a határos balti államokra, sem a szövetség egyetlen országára nem jelentett veszélyt”.

Amit a T-50 típusról eddig tudni lehet

Komszomolszk-na-Amure közelében lévő repülőgépgyár területén, 2010. január 29-én végrehajtotta első repülését az orosz ötödik generációs vadászrepülőgép. A Front Légierő Perspektivikus Repülő-komplexuma (PAK-FA) 47 percet töltött levegőben, Szergej Bogdanov berepülőpilóta irányításával. A repülés ideje alatt ellenőrizték a repülőgép irányíthatóságát, a hajtóművek és a jelentősebb (üzemanyag-, hidraulika-, stb.) rendszerek működését, valamint sort kerítettek a futóművek behúzására és kiengedésére. Néhány órával a gép repülését követően a tervezőiroda (Szuhoj), már friss fotókat hozott nyilvánosságra a típusról, amelyen 1990 óta dolgozott. Az említett repülőgépet a lehető legszigorúbb titoktartás övezte és a közzétett képek is sokáig titkosak voltak. Biztonságpolitikai szempontból az ilyenfajta titoktartsát a nyugati országok is rendszeresen alkalmazzák. Legjobb példa erre az F-117 Nighthawk amerikai harci gép esete, amely 1981-ben hajtotta végre első repülését – nem is beszélve az elhallgatott bevetésekről -, ám hivatalos bejelentés csak 1990-ben történt.

A T-50 típus szűzfelszállása is meglehetősen döcögősen indult, mert többször is el kellett halasztani, dacára annak, hogy előre bejelentették azt. A halasztásról szóló legutóbbi hírt a légierő és a légvédelmi erők távol-keleti parancsnoksága közölte, de azt nem indokolták meg. Korábbi, az illetékes repülőgépgyárból származó információk arról szóltak, hogy még 2009 decemberében a levegőbe emelkedik az orosz ötödik generációs vadászrepülőgép, mert a gép sikeresen teljesítette a földi teszteket. Az előzetes tervek szerint - és többszöri halasztás után - a PAK FA szűzfelszállására 2010. január 28-án került volna sor. A dátumot Szergej Bajnetov, az orosz légierő Repülésbiztonsági Szolgálatának parancsnoka közölte korábban. Egy orosz hírügynökség értesülése szerint a repülőgép már a starthoz készülődött, amikor parancs érkezett, hogy el kell halasztani egy nappal a felszállást. Az utóbbi hónapokban a PAK FA első repülésének dátuma folyamatosan változott. Legutóbb, 2009 decemberében Szergej Ivanov miniszterelnök-helyettes nyilatkozta, hogy a gép az év végéig (2009) végrehajtja szűzrepülését. Később azonban már azt nyilatkozták, hogy 2010 elejére tették át az időpontot, melyet nem neveztek meg pontosan.

A PAK FA típus meglétéről bár a múltban is érkeztek információk, de ezek semmiféle érdemleges részletet nem tartalmaztak. Az első hivatalosnak mondható adatok, az illetékes repülőgépgyár, egy magát megnevezni nem kívánó képviselőjétől származtak, mely szerint végrehajtotta első gurulását a Komszomolszka-na-Amure repülőgépgyár területén található repülőtéren. A tesztek alatt gurulási próbát, a leszállópályán gyors nekifutást (felszállás imitáció) is végrehajtottak, amely során elemelték az orrfutót a betontól, valamint tesztelték a fékernyő hatásosságát is. A gép hajtóművei és a fedélzeti rendszerek hiba nélkül működtek. A PAK FA gurulása közben több alkalommal használták a fékrendszert. Első alkalommal két gurulást hajtottak végre. A tesztet kizárólag a repülőgépgyár dolgozói követhették figyelemmel. A fejlesztőket sokáig olyan szigorú titoktartás kötelezte, hogy sem a védelmi ipar képviselőinek, sem a katonai vezetésnek nem adtak át hivatalos információkat. Mindez érthető az orosz mentalitást ismerve, mert így elkerülték, hogy egy illetékes nehogy elszólja magát.

Su-34Su-34Azonban mégsem burkolóztak teljesen az elhallgatás átláthatatlan ködébe és fokozatosan, de mégiscsak szivárogtattak ki adatokat Például Vlagyimir Popovkin, a védelmi miniszter helyettese, egy 2009 júniusában elhangzott kijelentése is ezt a célt szolgálta, mely szerint a „sárkány – egy ötödik generációs repülőgép lesz, 4+++ generációs hajtóművekkel”. 2009 decemberében, amikor ismertté vált a repülőgép földi tesztjeinek kezdete, az egyik orosz napilap már az amerikai Raptor típushoz – és egy kilapított békához - hasonlította a repülőgépet. A orosz újságírók mégsem tévedtek jellemzésükkel, mert a hivatalos fotók megjelenése után jól látható, hogy a repülőgép valóban „lapos”. Az egyedi kialakítás tudatos tervezés eredménye, amely a radarok előli rejtőzködést szolgálja.

A T-50-es legtöbb elemét a „lopakodó” technológia felhasználásával alkották meg. A törzs felső része olyan kompozit anyagokból készült, amelyek a radarok által kibocsátott sugarak döntő többségét elnyelik. Ugyanilyen anyagok borítják - többek között - a belső fegyverrekesz redőnyeit is. A repülőgép rejtőzködő képességeit érintő pontos adatokat nem közöltek. Azonban mindenképp figyelemreméltó, hogy a lopakodó technológia alkalmazásának területén ez a fejlesztés az első, jelentős lépés az oroszoktól. A oroszok tervezőirodái számára – katonai repülőgépek esetén - nem voltak ismeretlenek az olyan speciális anyagok, amelyek elnyelik a radarhullámokat, azonban egyetlen repülőgépre sem lehetett azt mondani, hogy az kifejezetten „lopakodónak” készült. Egy ilyen feladatkörre elkészített harci gép esetén az az igazi művészet, hogy megfelelően egyesítsék a technológiát a repülési jellemzőkkel.

A T-50-es – repülést végrehajtó – prototípusának elemzésével számos érdekességre fény derül. Szakértők szerint, a típus követi a hagyományos orosz repülőgép építési gyakorlatot. Így jellemző a típusra a megszokott aerodinamikai felépítés; a dupla függőleges vezérsík, amelyek a hossztengelyhez viszonyítva, szemmel láthatóan is kifelé lettek megdöntve. Továbbá az orr-rész felé előrenyúló, háromszög alakú szárnyak „csupaszárny” jelleget adnak a gépnek, de fontosabb tulajdonsága, hogy a repülőgép manőverező képességét igyekeztek javítani ezzel a megoldásssal. A hajtóműgondolák egymás mellett helyezkednek el, amelyekhez a törzs alatt lévő beömlőnyílások biztosítják a megfelelő mennyiségű levegőt. A repülőgép szűzfelszállását a Szaturn cég termékének számító, új hajtóművekkel hajtotta végre. Az ötödik generációs (tehát nem a korábban bejelentett 4+++) hajtómű berepülésére 2010. január 21-én került sor a Moszkva mellett található (Zsukovszkij) katonai repülőtéren, egy Szu-27M repülő laboratóriumba építve. A háromnegyed órás repülés sikeresen fejeződött be, a hajtómű alkalmazását befolyásoló hiba nem merült fel.

Szakemberek szerint a PAK FA külseje még nem öltött végleges formát és a későbbiekben még változhat a prototípushoz képest. Legnagyobb esélye az átalakulásra a hajtóművek levegőkiáramló részének van, ahol a tolóerővektor eltérítésére alkalmas, gázkiáramlást fokozó redőnyök kerülnek elhelyezésre.
Annak ellenére, hogy a PAK FA repülési és technikai jellemzőit bemutató hivatalos adatokat eddig még nem hoztak nyilvánosságra, de szakértői csoportok megpróbálták azokat kiszámítani a repülőgép külső megjelenése, valamint a hajtómű tulajdonságainak tükrében. Fél évvel ezelőtt olyan információk láttak napvilágot, hogy a PAK FA elérheti a 2100 km/óra csúcssebességet, hatósugara megközelíti a 4000 kilométert. Most, lényegesen több információ birtokában, a kiszámított képességek felülmúlták a korábbi adatokat, mert a repülőgép képes lehet a 2600 km/órás sebesség elérésére, hatósugara pedig megközelíti az 5500 kilométert.

Su-30MKSu-30MKA T-50 fegyverzetét illetően is kerültek nyilvánosságra adatok, legelőször egy éve. Akkor még úgy tudták, hogy a repülőgép egy 30 mm-es gépágyúval rendelkezik, valamint 16 felfüggesztési ponttal, melynek fele a belső fegyverrekeszben található. A későbbiek során már pontosítottak és ez utóbbi adatok szerint a repülőgép két 30 mm-es gépágyút kap. Megváltozott a felfüggesztő pontok száma is, jelenleg tízről beszélnek, de csak a belső bombatérben, ezen felül még két csomóponttal is rendelezik - a szárnyak alatt - a külső pilonok felfüggesztésére. A külső felfüggesztések alkalmazása számottevően rontja a „lopakodó” képességet, így ezek alkalmazása minden bizonnyal a jövőbeli bevetések jellegétől függ. A fegyverzetre vonatkozó hivatalos információk nyilvánosságra hozatalára még várni kell.

Megerősített adatok szerint, pillanatnyilag annyit lehet tudni a T-50-ről, hogy az „magas intelligenciájú fedélzetével”, multifunkcionális tulajdonságaival, optikai és infravörös rádióhullámokkal szembeni „láthatatlanságával” különbözik a korábbi fejlesztésektől. A repülőgép képes a fel- és leszállás végrehajtására egy kisebb (300-400 méter) felszállópályáról is. Sőt, állítólag a hajtóművek olyannyira jól sikerültek, hogy a típus hosszú időn keresztül hangsebesség feletti repülésre is képes, az utánégető (forszázs) üzemmód használata nélkül. Bár az már más – de szintén fontos – kérdés, hogy mindezt milyen mértékben hat a PAK FA étvágyára. Közismert, hogy az orosz típusok nem éppen a takarékosságról híresek, de a típussal kapcsolatos ilyen jellegű információkat nem hoztak nyilvánosságra. A repülőgépbe feltételezhetően több, aktív elektronikus letapogatást alkalmazó antennarendszerrel ellátott fedélzeti lokátor kerül beépítésre, de még ezt az információt sem erősítették meg.

T-50 vs. Raptor

Jelenleg az F-22 Raptor az egyetlen, szolgálatba állított ötödik generációs vadászrepülőgép, amely az Egyesült Államok légierejében tevékenykedik. Azonban a jenki vadásszal több súlyos gond is adódott. Ezek közül a repülőgép magas előállítási, valamint az egy repült órára jutó kiszolgálási költsége borzolta leginkább a kedélyeket. Az orosz PAK FA fejlesztési költsége legóvatosabb becslések is mintegy 12-14 milliárd dollárra teszik. A fejlesztési költségeket is figyelembe véve, egy repülőgép ára 20 és 40 millió dollár között várható. Ezzel szemben a Raptor ára mintegy 150-170 millió dollár, de a külföldi változatok ára túlszaladt a 250 millió dolláron. Ennek tükrében érdemes megemlíteni, hogy az oroszok a fegyverpiacon hatalmas előnyre tehetnek szert a jenkikkel szemben, főleg akkor, ha sikerül a gép meglepően jó tulajdonságait megtartaniuk.

Az F-22-essel kapcsolatban már a gyártás felfüggesztésének lehetőségét is feszegetik, annak ellenére, hogy több külföldi ország is érdeklődött az esetleges beszerzéséről. Azonban az érdeklődés lassan kezd érdektelenségbe átcsapni, melynek egyértelmű oka, hogy a jenkik a gyártással kapcsolatos veszteségeiket a külföldi megrendelésekből óhajtják kijavítani. Az oroszok azonban lépéselőnybe kerültek, mert 2008. december 22-én a Szuhoj konzorcium és az indiai Hindustan Aeronautics már megkötötte a szerződését, amely a T-50-es típus, az indiai légierő igényeinek megfelelő fejlesztéséről és gyártásáról szól. A PAK FA indiai verziójának fejlesztési költsége 8-10 milliárd dollár között várható. Amennyiben a későbbiek folyamán az indiaiak nem állnak el a szerződéstől, a PAK FA jövője hosszabb időre biztosítottnak látszik. A T-50 típus, bár reményteli jövő elé néz, de ez könnyen megváltozhat. A tesztek és a rendszerek fejlesztései még legalább négy-öt évet vesznek igénybe.

Az első PAK FA ötödik generációs vadászgépeket az oroszországi Lipetsk légibázis kaphatja, feltételezhetően 2013-ban - nyilatkozta Szergej Ivanov miniszterelnök-helyettes. Elképzelések szerint a pilóták kiképzése és felkészítése az új típusra is az említett bázison fog megvalósulni. Az ügyben Vlagyimir Putyin is megszólalt: ”Várhatóan 2013-ban kerülnek az első gépek a légierőhöz és 2015-től már hadrendbe állhatnak”. Továbbá hozzátette, hogy még sok munka és fejlesztés vár az új gépre, hajtómű és a fegyverrendszerek terén.

Újabb két Szu-34 frontbombázó az orosz légierőben

Két Szu-34 típusú frontbombázó csatlakozott az orosz légierő állományához. A két gépet az orosz légierő Lipeckijben található harci alkalmazási- és átképzőközpontja vette át 2009 decemberében. Az orosz légierő állományában már repül két Szu-34 típusú frontbombázó, amelyeket 2007-ben, illetve 2008-ban vettek át. 2008-ban az orosz Védelmi Minisztérium 32 darab Szu-34 típusú frontbombázót rendelt a Novorosszijszki Repülőgépgyártó Egyesüléshez (NAPO) tartozó Szuhoj konzorciumtól. A katonai vezetés tervei szerint a Szu-34 típusnak kell felváltania a kiöregedő Szu-24 típusú frontbombázókat, melyekkel a tavalyi év elején meglehetősen sok gond akadt.

IL-76IL-76Ez utóbbi típus sorozatos baleseteket szenvedett a tavalyi év tavaszán és a helyzet odáig fajult, hogy repülési tiltólistára tették a típust. Azonban amíg nem sikerül felszerelni a légierő egységeit a Szu-34 típussal addig továbbra is a Szu-24-est alkalmazzák, igaz, annak javított verzióját. A közelmúltban nyilvánosságra került információk szerint, a NAPO átadta az orosz légierőnek a modernizált Szu-24M2 típusú repülőgépek utolsó részletét, teljesítve ezzel az érintett típus modernizálására vonatkozó megállapodását. 2009 júniusából származó adatok szerint az orosz légierő állományában közel 300 darab, különböző változatú Szu-24 típusú repülőgép áll szolgálatban, míg a haditengerészet repülőegységeinél 60 darab található ebből a típusból.

A másik problémás Szuhoj típus, a 27-es

Az orosz légierő feloldotta a Szu-27 típus repülési tilalmát, amelyet a 2010. január 14-i Szu-27SzM vadászrepülőgép katasztrófája után rendeltek el. A típus repülését elméletben engedélyezték, azonban a repülőgépekkel a pilóták egyelőre nem hajthatnak végre bonyolult repülési elemeket, amely a típus erősségének számít. A vizsgálóbizottság még pillanatnyilag is vizsgálja a baleset okainak kiderítését, amely január közepén történt az ország Habarovszki részén. A repülőgép több okból is lezuhanhatott, ennek egyik lehetséges okaként vizsgálják az esetleges emberi tényezőt, de egyáltalán nem zárható ki a technikai meghibásodás – orosz gépeknél meglehetősen gyakori - lehetősége sem.

A pontos okokról csak a „fekete doboz” adatainak elemzése után lehet többet megtudni, de ezeket egyelőre még titkolják. Az elsődleges információk szinte mindegyike arról szólt, hogy technikai meghibásodás miatt zuhant le a Szu-27 típusú vadászrepülőgép. A balesetet vizsgáló bizottság egyik tagja elmondta, hogy a lehetséges okok között a technikai meghibásodás lehetőségét kiemelt figyelemmel kezelik. A repülőgép lezuhanásához vezető lehetséges technikai meghibásodást pontosan nem nevezték meg. Mindezen túl nem zártak ki más, lehetséges okokat sem, így jó eséllyel pályázik az időjárási viszonyok lehetősége is.

A mostani eset nem az első volt ami a típust érintette. 2005 óta nyolc alkalommal került balesetek miatt a híradók képernyőire a Szu-27-es. 2005. május 21-én, Tádzsikisztánban, kiképzési repülés végrehajtása közben lezuhant az orosz légierő Szu-27 típusú vadászrepülőgépe. Alekszandr Drobisevszkij, az orosz légierő szóvivője elmondta, hogy a gép pilótája röviddel a felszállás után a gép vezérlőrendszerének meghibásodását észlelte. A pilóta sikeresen katapultált. 2005. szeptember 15-én, az orosz légierő egy Szu-27 típusú repülőgépe zuhant le a litván-orosz határ közelében. A repülőesemény során senki nem sérült meg. A repülőgép pilótája, Valerij Trojanov őrnagy katapultált. A baleset okaként emberi tényezőt jelöltek meg; a pilóta elvesztette tájékozódó képességét, aminek következtében felhasználta a rendelkezésre álló üzemanyagot, ez pedig a hajtóművek leállásához vezetett. 2008. március 20-án, egy kiképzési repülés végrehajtása közben, egy kétüléses (kiképző-harci) Szu-27 -es tizenegy kilométeres magasságban meghibásodott. Kétezer méteres magasságban megszakadt a rádiókapcsolat, majd tönkrement a navigációs rendszer is. A repülőgép személyzete műszerek nélkül megtalálta a repülőteret. A leszálláshoz történő bejövetel során a repülőgép futóműve nem nyílt ki. A személyzet elhatározást hozott, hogy „hasra száll” a repülőgéppel, hogy mentse a technikát.

2008. július 29-én, néhány perccel a felszállás után a távol-keleti katonai körzetben lezuhant egy Szu-27 típusú vadászrepülőgép. A balesetre a gyári leszállítást követő első repülés alkalmával került sor. A gép kétfőnyi személyzete közül az egyik pilóta életét vesztette, míg a másik katapultált. 2009. augusztus 16-án, Zsukovszkij légterében, a MAKSZ-2009 légiszalonra való gyakorlás során a levegőben összeütközött egy Szu-27 és egy Szu-27B típusú vadászrepülőgép, amelyek az „Orosz Lovagok” kötelékébe tartoztak. Az egyik gép lakott területre zuhant, melynek következtében három ház kigyulladt és több személy sérüléseket szenvedett, közülük egy nő később meghalt. 2009. augusztus 30-án, a lengyelországi Radom katonai repülőterén megtartott nemzetközi repülőnapon lezuhant a fehérorosz légierő Szu-27-ese. A repülőkatasztrófa során a gép kétfőnyi személyzete, a fehérorosz légierő Nyugati Hadműveleti-Harcászati Parancsnokságának parancsnokhelyettese, Alexander Morfickij ezredes és a 61. Vadászrepülő-bázis parancsnokhelyettese, Alexander Zsuravlevics ezredes életét vesztette. A lezuhanás okaként egy madárral történt ütközést jelölték meg.

A Ruszlan visszatérése

Dmitrij Medvegyev határozottan arra utasította kormányát, hogy 2020-ig 20 darab An-124 Ruszlan típusú nehéz katonai szállítógépet rendeljen az orosz hadsereg számára. Közismert tény, hogy a típus gyártásával az 1990-es évek közepén leálltak, de amennyiben sikerül megkötni a hadsereggel az üzletet, az életet lehelhet a programba. Sőt, több polgári légitársaság is jelezte vásárlási szándékát, mely meghaladja a hatvan darabos megrendelést. A várható megrendelések eredményeként az Egyesített Repülőgépgyártó Konzorcium lehetőséget kap a gyártás újraindítására, de szakértők szerint mindez csak 2015-ben lehetséges. Korábban az említett konzorcium már többször jelezte, hogy a hadsereg megrendelése nélkül az An-124 Ruszlan gyártásának újraindítása lehetetlen. AN-124AN-124

A cég üzleti terve szerint az An-124 új, megnövelt teljesítményű variációját készítik el, de ez csak abban az esetben lesz kifizetődő, ha a kezdetben leadott megrendelések legalább negyven darabról fognak szólni. Eddig úgy tűnik, hogy a hadsereg ennek a mennyiségnek felét biztosítja, a többit pedig a polgári légitársaságok. A legnagyobb vásárló a Volga-Dnyeper Légitársaság lehet, amely negyven új szállítógép vásárlását tervezi, míg a Poljot cég 15 darab beszerezését jelezte. A típusra külföldi érdeklődő is van, mert az Egyesült Arab Emirátusokban bejegyzett "Maximus" légitársaság két gépre jelentette be előzetes igényt.

Előzetes becslések szerint a Ruszlan gyártásának újraindításához legalább fél milliárd dollárra van szükség. Egy An-124 ára megközelítőleg 200 millió dollár, ami azt jelenti, hogy az orosz Védelmi Minisztérium a húsz gépre szóló megrendelése értelemében négy milliárd dollárt fizet ki. Ez az összeg valószínűleg kevesebb lesz, mivel a katonai gépeknél is lehetőség van az alkudozásra. Az esetleges kedvezmény összege egyelőre még nem ismert. A polgári légitársaságok által kívánt 62 darab Ruszlan sem kerül majd 12,4 milliárd dollárba, mivel nagyobb megrendelések esetén a repülőgépgyártók kedvezményt adnak a vevőknek.

Az An-124-es típust az 1970-es években, az Antonov repülőgép-gyártó üzem munkatársai tervezték, gyártását az orosz "Aviasztar-SzP", valamint az ukrán "AVIANT Kijevi Repülőgépgyár" cégek végezték. A gép gyártásával azonban leálltak, mert képességeinek dacára nem láttak benne elegendő fantáziát. A gép katonai felhasználásának lehetőségeit még a mai napig nem tisztázták. A Védelmi Minisztérium véleménye szerint csak kivételes esetekben van szükség ilyen kapacitású szállítógépekre. A Szovjetunió idejében az An-124 típust, amelynek elsődleges rendeltetése haditechnikai eszközök nagytávolságra történő szállítása, gyakorlatilag nem alkalmazták ebben a feladatkörben.

2008-as (év végi) adatok szerint az orosz légierő állományában mintegy 260 darab szállítógép állt rendszerben: 210 darab Il-76, 12 darab An-22, 20 darab An-72 és 25 darab An-124, amelyeket még a gyártás leállítása előtt kapott meg a légierő. A légierő Ruszlan típusainak repülési ideje 2014-2024 között kimerül. Az An-124-esek leváltásának legmegfelelőbb megoldása az lenne, ha áttervezett és modernizált Ruszlan típussal váltanák le az öreg példányokat. Azonban ez csak abban az esetben lehetséges, amennyiben a légierő megerősíti a repülőgépek vásárlásának tényét. Az új modifikációjú An-124 teherbíró képessége a tervek szerint 150 tonna, szemben a régi 120 tonnával. A hatótávolságot is megnövelték 2250 km-ről 4000 km-re, maximális terhelés mellett. A gyártás újraindítását nemcsak Medvegyev orosz elnök, hanem az orosz légierő parancsnoka, Alekszandr Zelin is szükségesnek tartja.

IL-78IL-78Nemcsak az Antonov cégnek adtak azonban megrendelést a oroszok, hanem a másik szállítógépeket előállító vállalatnak, az Iljusinnak is. Az orosz légierő a napokban Il-76 teherszállító és Il-78 légi utántöltő gépeket rendelt - nyilatkozta a Roszoboronexport igazgatója, Anatolij Iszajkin. Arról nem közöltek semmit, hogy a típusokból mennyit is rendeltek. Iszajkin fontos megjegyzést tett a oroszok haderejének szállítógépeivel kapcsolatban. Kijelentette, hogy a jelenleg is bevethető, de már öregedőnek számító repülőgépeket folyamatosan fejlesztik, de emellett új teherszállító és légi utántöltő gépek rendszerbe állítása is napirenden van.

A Tupoljev új csapásmérője

A Tupoljev vállalat egy közepes hatótávolságú, pilóta nélküli, légi jármű fejlesztésén munkálkodik, amelynek alapja a Tu-300 típusú csapásmérő-felderítő rendszer. A fejlesztés alatt álló pilóta nélküli jármű – sokak szerint jó eséllyel – indul azon a tenderen, amelyet az orosz Védelmi Minisztérium fog kiírni. A fejlesztés alatt álló UAV technikai képességeiről még nem tettek közzé adatokat. A Tu-300 súlya 3 tonna, sebessége eléri a 950 km/órát, hatótávolsága pedig 300 kilométer. A törzs alatt 1000-1200 kg súlyú fegyverzet elhelyezésére van lehetőség.

A cég nemcsak ezen a droidon dolgozik, hanem a Tu-143 pilóta nélküli felderítő repülőgép modernizációján is. Az újításnak köszönhetően a Tu-143 hatótávolsága jelentősen megnövekedne, ugyanis az alapváltozat 200 km-es teljesítményét így kb. 500 km-re javítják. A Tu-143 típust sokféle módon alkalmazták az oroszok, huszonöt század volt felfegyverezve a típussal, amelyek mindegyike 12, pilóta nélküli felderítő komplexummal volt ellátva. Összesen 950 darab Tu-143-ast gyártottak. E típus alapjain fejlesztették ki a Tu-243 típust, amely 1999-től került hadrendbe az oroszoknál. Ez utóbbi típus hatótávolsága eléri a 360 kilométert. TU-300TU-300

Az idei év elején újra próbálkoznak a Bulava rakétával

Az orosz gyártású Bulava, interkontinentális ballisztikus rakéta következő kísérleti kilövésére leghamarabb az idei év elején sor kerülhet, amennyiben azt a Fehér-tengert uraló időjárás lehetővé teszi. A fellövés pontos dátumát még nem határozták meg, de az már teljesen bizonyos, hogy az idei évben folytatódnak a kísérletek. A Bulava rakétáknak az oroszok kulcsfontosságú szerepet szánnak a nukleáris erőik soraiban. A rakéta tökéletesítése tehát presztízskérdés a oroszok számára. A legutolsó fellövés 2009 decemberében történt, amelyet a Dmitrij Donszkoj, nukleáris meghajtású tengeralattjáróról indítottak a Fehér-tengeren, azonban ez kudarccal végződött. Mindeddig tizenkét kísérleti indítást hajtottak végre az említett rakétával, de – hivatalosan - mindössze öt volt sikeres.

A Bulava rakétát túlságosan erőltetik a oroszok és ennek fejlesztése is igazi pénznyelőnek bizonyult, hasonlóan az amerikai F-22-eshez. A további fejlesztések terveit több politikus és védelmi szakértő élesen kritizálta, szerintük a működőképesebb Sineva SLBM rakétára kellene a hangsúlyt helyezni. Ezzel ellentétben a legtöbb katonai szakértő továbbra is ragaszkodik a Bulava fejlesztéséhez, azzal érvelve, hogy addig kell folytatni a kísérleteket, amíg el nem kezdődik a sorozatgyártás és a hadrendbe állítás a haditengerészetnél. Az oroszok határozottan arra törekednek, hogy a tengeralattjáróról indítható Bulava és a Topol-M - silókba telepített, szárazföldről indítható - ballisztikus rakéták, a nukleáris arzenáljuk öklei legyenek. A Bulava (SS-NX-30), 10 robbanófejjel van felszerelve, hatótávolsága meghaladja a 8000 km-t, három fokozatú, szilárd hajtóanyaggal működő interkontinentális ballisztikus rakéta. Ezt a rakétát kifejezetten a Borej-hajóosztályú, nukleáris meghajtású tengeralattjárókra tervezték.

Cseppfolyós hajtóanyagú rakétát fejlesztenek az oroszok

Az orosz mérnökök egy új, folyékony hajtóanyagú, interkontinentális ballisztikus rakétát fejlesztenek ki. A tervek szerint még a szovjet korszakban gyártott Vojevoda rakétákat váltják majd fel – nyilatkozta a közelmúltban Andrej Svajcsenko, a Stratégiai Rakétaerők főparancsnoka. Szakértők elemzése szerint ez alátámasztja, hogy Oroszország megőrizi a stratégiai erők „tömegfegyverét”, a silókból indított rakétákat, amelyek olyan csapásmérő erővel bírnak elméletben, amilyennel az ellenlábasok nem rendelkeztek, legalábbis ami a mennyiséget illeti. Az oroszok a hasonló képességű rakéták fejlesztésébe több céget is bevonnak majd. A főparancsnok szerint a rakétaerők fejlesztésében arra helyezik a legnagyobb hangsúlyt, hogy 2016-ra az új rakéták már legalább a bevethető állomány nyolcvan százalékát alkossák.

A folyékony hajtóanyaggal működő, új rakéta kifejlesztésére vonatkozó, most hivatalosan is megerősített terv már 2003 óta létezik, amikor az orosz Védelmi Minisztérium meghatározta a hadászati rakéták jövőjét. A 90-es évek eleje óta a hadászati rakétaerők csak a szilárd üzemanyaggal működő, mobil indítóállású Topol rakétákat állították szolgálatba, a haderőnem egyetlen új fegyvereként. Mivel így a rakétaipar többi cége elvesztette a megrendeléseket és az anyagi támogatást, a Topolt gyártó Moszkvai Hőtechnikai Intézet (MIT) és a főkonstruktőr (Jurij Szolomonov) pozíciója jelentősen megerősödött. Ez az intézet kapta 1997-ben a szilárd üzemanyaggal meghajtott, tengeralattjárókról indítható Bulava rakétákra vonatkozó megrendelést is és ezzel egyeduralkodóvá vált a ballisztikus rakéták kifejlesztésében és gyártásában. A Bulava típus azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és ez a MIT monopóliumának végét jelenti.

Viktor Jeszin, a Hadászati Rakétaerők volt vezérkari főnöke, már más fényben világította meg az új rakéták szükségét. Nyilatkozata szerint „az új rakéták nélkülözhetetlenek az Egyesült Államok által tervezett globális rakétapajzs áttöréséhez”. A kérdésben az Orosz Tudományos Akadémia egyik érintett szakértője is megszólalt, felhívva a figyelmet arra, hogy az új rakéták kérdését különösen aktuálissá tette a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről szóló, előkészítés alatt álló újabb START-szerződés is. A hordozóeszközök számának elméleti csökkentése okán az interkontinentális ballisztikus rakéták több robbanófejjel való felszerelését részesítik előnyben. Ezzel szemben a Topol típusok egyetlen – nukleáris – töltetet tudnak szállítani.

Topol-MTopol-MSzakértők véleménye szerint az új rakéták fejlesztésének programjában több cég is szóba jöhet. Ezzel kapcsolatban Jeszin tábornok úgy vélte, hogy bármelyikre is bízzák a fejlesztést, szoros együttműködést kell kialakítania a többi céggel, mert egyedül képtelen lenne a feladat megoldására. Jeszin az Angara, űrbeli rakétahordozó csúszását hozta fel példaként. A Vojevoda rakétát (NATO kód: SS-18 Satan) az ukrajnai Dnyepropetrovszkban fejlesztették ki és a 80-as években állították hadrendbe. Indítási súlya 211 tonna, hossza 34,3 méter, átmérője 3 méter, hatótávolsága 15 ezer kilométer. Legfeljebb 14, egyéni rávezetésű, 800 kilotonnás erejű robbanótöltet hordozására alkalmas. Jelenleg 59 ilyen rakétakomplexum van hadrendben.

Fokozódik az űrvédelmi erők szerepe

Új fejlesztésű lokátorállomást állítottak szolgálatba az ország észak-nyugati részén, Lehtuszi település közelében. Az orosz űrvédelmi erők mindezt az ország szempontjából is fontos eseményként kezelték. Feltételezhető, hogy a közeljövőben még számos ilyen állomás fog üzemelni Oroszország – elsősorban határ közeli – területein. Minderre amiatt van szükség, hogy az esetleges űrből jövő rakétatámadást idejében kivédhessenek. A Lehtusziban található lokátorállomást hivatalosan 2009. december 23-án állították szolgálatba - mondta Oleg Osztyapenko, az orosz űrvédelmi erők főparancsnoka. Ezt megelőzően, a lokátorállomás harci feladatokat szimulálva működött és a katonák együtt üzemeltették azt, a védelmi minisztériumnak dolgozó szakemberekkel. Jelenleg már csak a katonák szolgálnak az állomáson és a tényleges szolgálatba lépéshez már csak az elnök rendelete hiányzik. Ez a lokátorállomás észak-nyugati és részben nyugati irányban „figyel”, kiegészítve a fehéroroszországi Baranovicsiban található állomást.

(Jetfly, Háború Művészete, Honvédelem, MTI nyomán Szent Korona Rádió)

Bemutatták az új orosz vadászrepülőgépet (+videó)

Sikeres volt az ötödik generációs orosz vadászrepülőgép első repülési kísérlete a szibériai Komszomolszk repülőgépgyáránál - jelentette az Interfax hírügynökség pénteken, moszkvai idő szerint reggel.

Az eddig nyilvánosságra került képek és felvételek alapján az látható, hogy egy kéthajtóműves, méreteiben az amerikai F-22 Raptornál némileg kisebb, lopakodó technológiával készült típust alkottak a mérnökök.

A gép első repülésére január 28-án került volna sor, azonban a rossz időjárás miatt 29-ére halasztották. Komszomolsz-na-Amur-ban egyébként alacsony felhőalap, nagy hó és mínusz 30 fok nehezítette az első felszállást. A gépet Szergej Bogdan, többszörösen kitüntetett berepülőpilóta vezette. A gép 47 percet töltött a levegőben, összes rendszere és hajtóműve is kifogástalanul működött. Az orosz fórumozók is azt írják, hogy minden maximálisan rendben volt a berepülésen, és most "ott van minden fejes" a gép körül.

(Origo)

Kína fenyegetőzik a tajvani védelem megerősítése miatt

A vita egyik okaA vita egyik oka

Az elmúlt év végén röppent fel a hír, hogy a távol-keleti „úszó erőd” tovább izmosítja védelmi képességeit az egyre nyomasztóbb kommunista Kína miatt. Mindez nem tetszett a vörösöknek és akkor kezdődött az igazi kakaskodás, amikor kiderült, hogy a jenkik keze is benne van a dologban.

Az amerikai Raytheon konzorcium négy, Patriot rakéták indítására alkalmas berendezésre, tartalék alkatrészekre és meg nem nevezett számú rakétára kapott megrendelést a tajvani kormánytól. A megrendelés eléri az 1,1 milliárd dollárt, amiért a szigetország PAC-3 (Patriot Advanced Capability-3) változatokat rendszeresít. Ez utóbbi Patriot-változat a legújabb a rendszeresítettek közül. Az üzlet döntő többségét – 966 millió dollárt – az indítószerkezetek és a rakéták teszik ki, még a fennmaradó 134 millióért szállítják a tartalék eszközöket. Egy évvel ezelőtt a Raytheon cég már kapott megrendelést a tajvani kormánytól az ország haderejében már rendszerben álló Patriot légvédelmi rakétarendszerek modernizálására. Viszont a jelenlegi állomány igencsak kevés egy esetleges kínai támadás megfelelő fogadására, így a fejlesztésen kívül a mennyiséget is növelni kell.

A távol-keleti állam előtt nem ismeretlen az említett amerikai cég, mert negyven éve szoros kapcsolatokat ápolnak. A Raytheon konzorcium a térség Amerika-barát államai számára is szállít hadfelszerelést. Így például 2009-ben Dél-Koreával kötött szerződést, szintén a Patriot-rendszerek modernizálására. A szerződés értelmében az amerikai cég a dél-koreai komplexumok számára új erőforrásokat és kommunikációs rendszereket biztosít, amelyek a tervek szerint a pontosságot fogják növelni. Jelenleg a Patriot változatai a világ 13 országában teljesítenek szolgálatot, legnagyobb számban az Egyesült Államok és Izrael kötelékében.

Az említett cégről annyit érdemes tudni, hogy az amerikai hadiipar egyik legerősebbjének számít és története egészen az 1920-as évekig nyúlik vissza. Az igazi „üzlet” a 70-es évektől indult be. Mivel a konzorcium sok céget olvasztott magába az évtizedek folyamán, így a fegyveripar számos területén dobta piacra termékeit. Védelmi rendszereken keresztül, a légiharc-rakétákon át, a különböző típusú radarokig, szinte mindent gyártanak. A Raytheon a világ minden táján, kb. 25-30 országban rendelkezik leányvállalatokkal.

A tajvani vértezet további növelése

Nemcsak légvédelmi képességeit javítja Tajvan. Ennek keretében az Egyesült Államok katonai célú helikoptereket ad el az országnak, a tervek szerint még ez év végén. A forgószárnyasok elsősorban a hadseregnek fognak szállító és mentési feladatokat ellátni. Washington a döntését azzal álcázta, hogy a Morakot-tájfun tavaly augusztusban óriási pusztításokat végzett Tajvanon. A jelenlegi állomány egyik korosodó helikoptere is szerencsétlenül járt a mentés közben, szakértők szerint korának köszönhetően. Tajvani szakértők azzal fordultak az amerikai illetékesekhez, hogy a katasztrófa - amely három mentési szakember halálát okozta - elkerülhető lett volna, ha rendelkeztek volna modernebb és nagyobb teljesítményű rotoros vasmadarakkal.

Tajvan azt reméli, hogy legalább 60 db UH-60 Blackhawk helikopter beszerzésével jelentősen megerősítheti jelenlegi állományát, melynek gerincét az UH-1H Huey típusok adják. Amennyiben sikerül megkötni az üzletet, az mindenképp jó eredményeket fog hozni a tajvaniaknak. Kezdetben a kommunista szomszéd nem tiltakozott a beszerzés miatt, bár a légvédelmi erősítés okán megvan az esély arra, hogy az UH-60 típusokat is felhánytorgatják.

Kiszivárogtatott információk szerint Tajvan tervbe vette haditengerészetének izmosítását is, nyolc darab – használt - Perry-hajóosztályú fregatt megvásárlásával. A hadihajókat az Egyesült Államoktól fogják beszerezni. Tajvan tervei között szerepel az is, hogy a hajókat felszerelik a korszerű Aegis Combat System (ACS) fegyverzeti rendszerekkel, amelyek fejlett számítógép- és radarvezérelt rakétákat használnak a különböző célok megsemmisítése érdekében. A jenkik védelmi minisztériuma úgy reagált a hírre, hogy a koros fregattjaik most még maradéktalanul el tudják látni feladataikat a hadiflotta kötelékében, azonban a közeljövőben kivonják a fregattokat.

Az Egyesült Államokban a Perry-hajóosztályt még az 1970-es években tervezték, így a még jelenleg szolgálatban lévőket korszerűsítési program után a modern technológiával szerelték fel. A megvásárolni kívánt nyolc fregatt kibővítené a már helyben, azaz Tajvan szigetén gyártott, ugyancsak nyolc Perry-hajóosztályú csoportot. Ismeretes, hogy a távol-keleti „kistigris” nem hanyagolja el védelmi képességeinek rendszeres erősítését. Ennek szerves részét képezi az is, hogy iparának egy részét katonai célokra használja fel, amellyel a régebben beszerzett, különböző típusú amerikai harceszközöket újítják fel.

A kommunista reakciók

Az elmúlt héten, a Hszinhua (Xinhua) kínai hírügynökség azzal hencegett, hogy sikeresen tesztelte saját fejlesztésű, földi telepítésű, rakétavédelmi rendszerét. Több szakértő véleménye szerint egyáltalán nem véletlen a hír közzétételének időzítése. Teljesen nyilvánvaló, hogy mindezzel a Patriot-üzletre akarnak megfelelő választ adni. A bejelentés elsősorban Tajvannak szólt, de a távol-keleti bolsevikokat ismerve az is közrejátszott, hogy saját maguk technológia fejlettségét és katonai erejét bizonygassák az egész világnak.

A szűkszavú közleményben mindössze annyit hoztak nyilvánosságra, hogy a középes hatótávolságú, szárazföldi telepítésű rakétaelhárító technológiáról van szó, mely beváltotta a hozzá fűzött a reményeket. Kiemelték, hogy a kísérlet, melyet Kína felett hajtottak végre, védelmi jellegű volt és egyetlen ország ellen sem irányult. A teszt végrehajtását az USA is megerősítette, valamint azonnali tájékoztatást kért Pekingtől az előzetes bejelentés nélkül végrehajtott rakétaindítások céljával és eredményével kapcsolatban.

A kommunista állam hiányzó védelmi rendszerének égető kérdésével már az 1960-as évek óta foglalkozik, de csak most tudtak valamiféle homályos eredményt felmutatni. Nagy a valószínűsége annak, hogy az utóbbi években drámaian megnövekedett katonai kiadások is közrejátszottak ebben. A tavalyi évben 15,3 százalékra (69 milliárd dollárra) növekedett ennek mértéke, amely megnövekedett összeget jelent az előző évekhez képest. A veszélyeztetett szomszéd óvatos becslései szerint az elmúlt években 1500 rövid és közép hatótávolságú rakétát irányítottak a tajvani partok felé, nyomásgyakorlás és megfélemlítés céljából.

Tajvan ezen nyugati része van leginkább kitéve a vörös rakéták áradatának. Egy esetleges háború alkalmával ezt a részt a földdel tennék egyenlővé, mert gyakorlatilag egyetlen nagy várostömbnek lehet tekinteni. Márpedig a modern hadviselést ismerve ez jelentős előny a védők számára, mert a városi közelharc, a fejlettebb technológia és egyéb, nem fizikai előnyöket figyelembe véve a szabadságukat védő tajvaniak – még Kína számára is – elviselhetetlen veszteségeket okoznának. Egyes szakértők szerint Kína azért is igyekszik rohamléptekkel felzárkóztatni rakétatechnológiáját, légierejét és haditengerészetét, hogy egy esetleges tajvani-kínai háború során elrettentse az Egyesült Államokat az aktív beavatkozástól. A védelmi rendszer tesztjével Kína kimutatta nemtetszését az USA-nak. A kutatók többsége azonban úgy véli, az átmeneti elhidegülésnek nem lesznek hosszú távú következményei, bár az ellenkező esettől sem zárkóztak el teljesen.

A közelmúltban nem ez volt az egyetlen kínai katonai demonstráció. Még a tavalyi év őszén kínai Z-9 helikopterek jelentek meg a Tajvani-szorosnál, 8 darab TY-90 típusú levegő-levegő rakétával felszerelve. A 20 kilogrammos TY-90, egy vállról indítható rakéta módosított változata, hatótávolsága 6000 méter, harci része pedig megközelítőleg 3 kilogramm. A Z-9 egy négy tonnás helikopter, két tonnás terhelhetőséggel. Kína már közel 250 darabot készített ezekből a típusokból, alkalmassá téve arra, hogy egyenként két 23mm-es gépágyút, torpedókat, harckocsik elleni rakétákat, vagy levegő-levegő rakéták hordozhassanak.

A kínaiak nemrég bemutattak egy új, levegőből indítható hajók ellen rakétát is (TL-109), amely a Z-9-re függeszthető fegyverek arzenálját bővíti. Ezt a rakétát iráni mérnökökkel közösen fejlesztették ki, 110 kg súlyú, harci része 30 kg, hatótávolsága körülbelül 18 km. Néhány évig kívánják csak használni, mert más tervezőasztalon van a váltótípusa (TL-10C). Ez utóbbi – papíron – elsüllyeszthet kisebb (500 tonna alatti) hajókat, de jelentős károkat okozhat a nagyobb vízkiszorítású hajókban is. A Z-9D helikopterre négy TL-10 rakéta függeszthető és elsősorban part menti járőrhajók és gyorsnaszádok ellen hatásosak költséghatékonyan. A Z-9 helikoptereket - TY-90 rakétákkal felfegyverezve – arra is alkalmassá tették, hogy nagy számban bevetve, a tajvani harci helikoptereket is le tudják vadászni.

Az elhidegülés valós esélyei

A kínaiak az USA mostani lépését egyértelműen támadásnak fogták fel, mellyel a jenkik a hosszú távú politikai célkitűzésüket bizonyítják, pontosabban azt, hogy korlátozzák az ázsiai óriást hatalmi törekvéseiben. Bár a Tajvan 1949-től sikeresen védi függetlenségét a szomszéd étvágyától, de a kínai vörösök semmiféle tekintetben nem vesznek tudomást erről, így a rakétaeladást belső ügyeikbe való beavatkozásként értelmezik.

Csiang-jü (Jiang Yu), a kínai külügyminisztérium szóvivője hivatalos sajtótájékoztatóján, már január 5-én, azzal riogatta Washingtont, hogy a Tajvannak való fegyvereladások fenntartása, a mostanában javuló amerikai–kínai kapcsolatok visszaeséséhez vezethet. Némi arroganciával arra utasította az USA vezetését, hogy mérlegeljék döntésük következményeinek súlyosságát és haladéktalanul vonjon meg minden fegyvertámogatást Tajvantól. Feltehetően az erős fegyverlobbi nyomására nem hátráltak meg a jenkik és január 7-én a Pentagon bejelentette, hogy akár tetszik, akár nem, menni fognak a légvédelmi rakéták Tajvannak.

Ismeretes, hogy Obama novemberi, pekingi útja alkalmával megígérte, hogy a két világuralomra törő ország közötti hosszú távú, megbízható katonai kapcsolatok kialakítása érdekében határozott lépeseket fog tenni. A jenki szuperhős viszont csúnyán elszámította magát, mert az amerikai fegyverpiac egyik legmegbízhatóbb megrendelőjének éppen Tajvan számít és egy ilyen üzleti lehetőséget nemigen fognak kihagyni a jövőben. Ezt erősítette meg, hogy a szigetország további megrendelésekkel is sürgeti az Egyesült Államokat. Több szakértő szerint az USA akár valamiféle katonai konfliktusba is keveredhet amiatt, hogy megvédje biztos profitot hozó piacát.

Kína, mint az USA egyre erősödő ellenfele már azt is megengedte magának, hogy a szerződés megkötését egyértelműen az egyezség durva megsértésének tekintette és ennek hivatalos nyilatkozataiban is hangot adott. Az amerikaiak nyilván számítottak erre a lépésre és azzal érveltek, hogy egy korábbi megállapodás értelmében cselekszenek, mert még 2008-ban, egy 6,5 milliárd amerikai dollár értékű fegyvereladási megállapodást kötöttek Tajvannal. Az akkori kormányzat által megígért fegyverek (F-16, UH-60) jelentős részének eladását a jelenlegi vezetés már kockázatosnak minősítette, így nem is engedélyezte. Ennek keretében a Patriot-rendszerek mennyiségét is jelentősen mértékben csökkentették. Mindez nem hatotta meg az egyre éhesebb kommunista államot és a propaganda fegyverével erőteljes hadjáratot indítottak saját álláspontjuk igazolása érdekében. Az amerikai nyilatkozatot követő néhány napban elárasztották a sajtót a tajvani fegyverkezés „veszélyeit” elemző rémhírek.

Kína trójai falova

Teljes bizonyossággal állítható, hogy Peking tökéletesen tisztában van azzal, hogy amennyiben összeakaszkodik a jenkik fegyvereseivel, könnyen a rövidebbet húzhatja. Emiatt nem is a látható világ frontjain indított felderítő offenzívát, hanem amerikai befektetéseinek kivonásának lehetőségét pendítette meg. Kína amerikai állampapír-vásárlási hajlandósága a jövőben fokozatosan alábbhagyhat. Mindezt a Kínai Társadalomtudományi Akadémia egyik közgazdásza, Liu Yuhui szellőztette meg, aki hivatalos indokként a tovább gyengülő dollárt nevezte meg a lépés okaként.

A szakértő véleménye szorosan kapcsolódik ahhoz a statisztikához, amely szerint az ázsiai ország befektetői tavaly novemberben legalább 9,3 milliárd dollár értékben csökkentették amerikai állampapír-állományukat, amely így 789,6 milliárd dollárra apadt. Ezzel együtt még mindig messze Kína rendelkezik a legnagyobb amerikai állampapír-készlettel. Ennek tükrében nem véletlen, hogy Obama miért is merészkedett Kínába látogatni novemberben. A közgazdász arra is utalt, hogy csökkenni fog a kínaiak amerikai állampapír-állománya. A kérdés most már az, hogy ennek mértéke és ideje hogyan fog alakulni.

Az USA jelentése a kínai hadiflottáról

Az USA haditengerészete (U.S. Navy) a közelmúltban szivárogtatta ki az általa feltérképezett és becsült adatokat, melyek a kínai haditengerészet lehetséges erejét ismertetik. Az eset amiatt is érdekes, mert illetékesek azt közölték egy röpke nyilatkozatban, hogy „véletlenszerűen” történt a közzététel. A nyilvánosságra kerülés után szinte azonnal törölték az oldalt, de mégis viharos gyorsasággal terjedtek az adatok a világhálón. A lista részletes adatokat tartalmaz és a kínai haditengerészeti flotta erejét összeveti az Egyesült Államokéval. Az információk kiszivárogtatása két okból történhetett. Egyrészt, felderítették azt, hogy ilyen jellegű adatok miként terjednek az interneten. Másrészt, jelzésértékűnek kell tekinteni, mert ezzel tudatták a kommunista állammal, hogy ne bízza el magát.

A jelentés szerint tengeralattjáróból 62 darabbal rendelkezik a kínai haditengerészet, amelyekből 53 db dízel, 6 db nukleáris meghajtású támadó és 3 db ballisztikus rakétákkal felszerelt tengeralattjáró. Ugyanakkor az Egyesült Államok 72 darabos flottával rendelkezik, amelyekből mindegyik nukleáris meghajtású. Az USA előnyének számít, hogy tengeralattjáró flottából 53 db támadó és 18 db ballisztikus rakétákkal felszerelt tengeralattjárót tudhat magáénak és vannak vadász-tengeralattjárói, melyek kifejezetten arra terveztek, hogy más búvárhajókat a tenger fenekére küldjenek.

Kína 26 torpedórombolóval, az USA haditengerészete 52 darabbal rendelkezik. Fregattokból a vörösöknek több van (48 db), míg az USA csak 32 db-ot tart számon, beleértve a két új LCS (Littoral Combat Ship) hajót is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az amerikai fregattok nagyobb harcértéket képviselnek. Kétéltű hajókból Kína 58 darabbal, amíg az amerikai haditengerészet 30 darabbal rendelkezik, de ezek mindegyike jóval nagyobb és sokkal jobb felszereltségű hajófedélzettel, modernebb repülőeszközökkel, helikopterekkel és jobb partraszállási képességgel bír. A partok közelében végrehajtott feladatok ellátására tervezett járőrhajókból legalább 80-at (nem pontos adat) tartanak számon, míg az USA hadereje ezek közül csak néhányat birtokolt. Kína ezeket a hajókat tengerpartjainak védelmére használja. Az amerikaiak számára hatalmas előnyt jelent a 11 repülőgép-hordozója, amelyekből 10 db nukleáris meghajtású. emellett még 22 db cirkálót is hadrendben tartanak a jenkik.

A kínai hadihajók legtöbbje idősebb, amely egyrészt az életkorukat jelenti, másrészt a konstrukcióikat tekintve elavultabbak, mint az amerikai haditengerészet hajói. Azonban Kína törekszik arra, hogy technikailag is fejlessze a flottáját, éppen ezért új osztályú hajók építésébe kezdett, sokkal modernebb felszereltséggel és fegyverzettel. Az új torpedórombolók modernebb műszaki felszereltséggel, repülőgépek elleni légvédelmi eszközökkel vannak felszerelve, de ezek még jóval elmaradnak a jenkik által alkalmazott Aegis hajófedélzeti felderítő- és fegyverrendszerétől, amelyekből az USA 20 db ilyet szerelt fel hajóira.

Fontosabb, hogy Peking erősen fejleszti nukleáris meghajtású tengeralattjáró-flottáját, hogy eséllyel vehesse fel a küzdelmet az amerikai acélcápákkal. A tengerészeti felderítő repülőgépek tekintetében is jelentős az USA előnye, mennyiségileg is. Az amerikai haditengerészet ezekből a repülőgépekből (P-3 Orion) kb. 100-150 darabbal rendelkezik. Azonban Kína megkezdte repülőgép-hordozóinak gyártását, továbbá haditengerészeti repülőgépflottáját is növekvő ütemben fejleszti. Ezeken kívül még számos más területen próbál újítani, többek között a ballisztikus rakéták fejlesztésének területén is. Egyelőre még nem tekinthető valódi vetélytársnak a kínai hadiflotta, de az, hogy a jenki haditengerészet már komolyan foglalkozik vele, mindenképp azt jelenti, hogy ez nem marad így sokáig.

Ruszki segítség a légierőnek

Kína orosz hajtóműveket vásárolt saját fejlesztésű FC-1 (Fighter China – 1) típusú vadászrepülőgépei számára, amelyet az orosz MiG-29 típus konkurensének terveztek, bár több tekintetben is elmarad a teljesítménye a ruszki vadászétól. A kínai típussal az volt az egyik cél, hogy az orosz típustól jelentősen olcsóbban adják el a harmadik világ országaiban. Az FC–1 egy negyedik generációs, egy hajtóművel rendelkező, többcélú harci repülőgép, melyet a 2000-es évek elején fejlesztettek ki. Tervezése és gyártása pakisztáni mérnökökkel közösen történt, jelentős orosz támogatással.

A jelenlegi szerződést egyelőre 43 darab RD-93 (a MiG-29 típus RD-33 hajtóművéne továbbfejlesztett változata) típusú hajtóműről szól. Az üzletet 2009 decemberében kötöttek meg a Roszoboronexport orosz céggel, mely a ruszkik fegyvereladásának zászlóshajójának számít. A szerződés utolsó tételének teljesítésére 2010 év végéig kerül sor. A Kínával megkötött üzlet értéke megközelíti a 160 millió dollárt. A megrendelt mennyiségből 25 darab már kész, de nem kizárt annak lehetősége, hogy májusban újabb szerződés kerül aláírásra, további száz darab hajtómű eladásáról.

(Kitekintő, Háborúművészete, Jetfly nyomán Szent Korona Rádió)

Jelentős orosz lemaradás a katonai kommunikációs technológia terén

Hét eleji voronyezsi látogatásán Vlagyimir Putyin miniszterelnök élesen bírálta az orosz haderő kommunikációs és elektronikus felderítési kapacitásainak gyengeségét. Mint mondta, egyebek mellett ez volt az oka annak, hogy 2008 augusztusában a grúz hadsereg egyáltalán föl vehette a harcot a harcot az 58. Orosz Hadsereggel, és két orosz repülőgépet sikerült lelőnie.

Grúzia az amerikai Harris Corporationtól kapott csúcsteljesítményű kommunikációs és lokátor-felszereléseket, és ez megakadályozta az oroszokat abban, hogy megfejtsék az ellenség kommunikációját, illetve hogy megakadályozzák az adatok továbbítását – írja a moszkvai Kommerszant. Az oroszok rendelkezésére álló jelenlegi technológia messze elmarad még a középkategóriás rendszerektől is – nyilatkozta a Vedomosztyinak Viktor Murahovszkij, az automata elektronikus észlelő és kommunikációs fejlesztések egyik elismert szakértője.

A miniszterelnöki kritikák elhangzása után a hasonló berendezéseket gyártó orosz Szozvezgyije (Созвездие) konszern igazgató-helyettese, Vaszilij Boriszov bejelentette: már kaptak felkérést a hadseregtől egy minden tekintetben hatékony berendezés kifejlesztésére, a tervezés elkezdődött, de a gyártás legkorábban jövő nyáron kezdődhet el. Minthogy 40 dandárt kell ellátni, az összköltség 8 milliárd rubelbe fog kerülni a költségvetésnek (ez 274 millió dollár).

Boriszov szerint az első évben, 2011-ben három vagy négy dandárt tudnak csak felszerelni, a következő években pedig évente hatot. A csapatok ellátása legkevesebb 5-6 évig fog eltartani – írja a Vedomosztyi.

Muharkovszkij is igen kritikus: Oroszország a Nyugattól messze elmaradt technológiai kapacitásokkal lépett a 21. századba - mondta. Nem csak arról van szó, hogy a kommunikációs eszközök elavultak, de arról is, hogy a meglevők sem képesek integrált működésre.

Hasonlóan kritikus véleményt fogalmaz meg a kéthavonta megjelenő angol nyelvű Moscow Defense Brief főszerkesztője, Mihail Barabanov, akit a Kommerszant szólaltatott. Szerinte az ipar nem képes lépést tartani a külhoni kihívókkal, így partnereket kell keressen, licencet kell vásárolni Amerikától vagy Nyugat-Európa valamelyik államától.

(Vedomosztyi, Kommerszant, Globusz)

Syndicate content

User login

Poll

Ön szerint komoly szervezet a Terrorelhárítási Központ?
Igen, vérprofik
10%
Nem, dilettánsok
74%
Nem tudom
16%
Total votes: 172

Szent Korona Rádió hírlevél

Iratkozz fel hírlevelünkre!